Lázár János miniszter a fertődi parkerdő történetéről beszélt

A mostani kormány a jó gazda gondosságával kívánja rendbe hozni a világ egyik legértékesebb barokk kastélyegyüttesét. A tudatos munka eredményeként remélhetőleg minél többen felismerik a műemlék jelentőségét.

– Sokat lehetne arról beszélni, hogy vajon a magyar állam az elmúlt hetven esztendőben milyen tulajdonosa volt ennek az épületegyüttesnek. A mögöttünk hagyott négy–öt esztendőben – Hiller István miniszter úr szakmai döntését követően – a mostani kormány a megkezdett munkát folytatandó, pótolni igyekezett hetven év elmaradását, hanyagságát és trehányságát – fogalmazott Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a fertődi Esterházy-kastély parkjának helyreállítása céljából indított projekt II. ütemének avató ünnepségén.
Aki ismeri a barokk szellemiségét, a 18. század kultúráját, ami nemcsak Haydnt és a zenét jelenti, hanem az építészetet, és legalább ennyire a kertépítészetet, pontosan tudja, hogy kert és az épület egymásnak mellérendelt társai. A barokk életforma, Esterházy Fényes Miklós pályafutsása, az ebben a házban és kertben zajló élet bizonyítéka – a hiányzó létesítményekkel együtt – annak, hogy a kert, a park szerves része volt a barokk hétköznapoknak. Ha valaki megnézi, hogy mit csináltak a Habsburgok Bécs környékén, mondjuk Schönbrunnban, akkor meg fogja érteni, hogy Eszterházy Fényes Miklós mit akart létrehozni itt Süttörön, illetve mit szeretett volna Szentmiklós és Széplak bevonásával ebben a tájegyüttesben megvalósítani. „Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem” – mondta magáról Esterházy Miklós, akinek életműve nyilvánult meg a kertben és épületben. Jó néhány vidéki magyar kastélyt szóba hozhatnék, de ez különösképpen igaz ezen a helyen, a 17. és 18 századnak azt a különleges adottságát is láthatjuk, amikor könnyen lehet, hogy a táj befolyásolta az építészt, és nem az ember befolyásolta a környezetet. A tudományos kutatás valószínűsíti, hogy az a tájegység, az a ligetes erdőterület, amely eredetileg itt állhatott, befolyásolta ennek az épületnek a megszületését. A korabeli életformához a vadászat nagymértékben hozzátartozott. Az a Lés-erdő, amit mi most a parkerdő részeként értelmezünk, és amely a barokkban elegáns, a szabadidő eltöltésére és a szórakozásra alkalmas helyként funkcionált, eredetileg a 16. század általunk vélelmezett Kanizsai és Nádasdy életformájában a vadászat célját szolgálta.
Nem ritka, hogy a barokkban a haszonelvű, hétköznapi működtetés az ízlés kifinomulásával, az anyagi lehetőségek bővülésével és a kultúra terjedésével és a divat megjelenésével átalakul képzőművészeti alkotássá. Vélelmezhetjük, hogy olyan fantasztikus helyen vagyunk, ahol már a reneszánsz idején is kertek álltak. Magyar ország olyan ritka pontján állunk, ahol a kertkultúra, a táj és ember kapcsolata legalább ötszáz évre visszavezethető. Két tájegység, Süttör és Szentmiklós metszéspontjában hozták létre ezt az épületet alapvetően azért, hogy az erdőben az akkori életforma legdivatosabb elöltését, a vadászatot képesek legyenek megvalósítani. Az Esterházyak továbbfejlesztik az 1700-as években. Itt kell kitérnünk arra a munkára, amit Jacoby Miklósnak tulajdoníthatunk. Száz éve folyt arról vita, hogy vajon ki tervezte az épületet és a kertet. A tudomány jelentős része teszi le a névjegyét Jacoby Miklós mellett. Esterházy Fényes Miklós számára zenésze, építésze és a kertésze jelentette azt a közeget, amelyben élte hétköznapjait, és mind a három emberét kifejezetten megbecsülte.