Az elfogadás, az egymás iránti figyelem és szeretet lehetne a mottója a 16. alkalommal megrendezett egyházközségi családi bálnak, melynek idén is a csornai Csukás iskola tornaterme adott otthont.
2022 novemberében tizenhatodik alkalommal rendezte meg a Jézus-szíve plébánia családi bálját, melyen Winkler Zsolt tartott nyitóbeszédet. Miután a plébános köszöntötte a résztvevőket, arról beszélt, hogy a koronavírus-járvány miatt két alkalommal elmaradt a rendezvény. – Persze azóta sem lélegezhettünk fel, mert válság válságot követ és egyik nagy izgalma volt a mostani bál szervezésének, hogy a két év szünet után lesz-e jelentkező. Azt hiszem megnyugodhatunk – utalt arra, hogy nagyon sokan eljöttek a zenés-táncos mulatságra. Az sem vetette vissza az emberek kedvét, hogy személyében nemrég foglalta el hivatalát az új plébános, aki megköszönte a jótékony célra felajánlott adományokat, melyet a plébánia közösségi terének bővítésére szeretnék felhasználni. Winkler Zsolt köszönetet mondott a bál sikeres megrendezésében közreműködőknek és mindazoknak, akik évek óta támogatják munkájukkal, felajánlásaikkal és a bálon való részvételükkel a színvonalas rendezvényt.
Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő, a bál fővédnöke nem tudott személyesen megjelenni, ezért a csornai plébános olvasta fel üdvözlő sorait: «Olyan világot élünk, amikor köszönetet kell mondanunk mindenkinek, aki egy közösség tagjaként a közösség más tagjai felé jó szándékkal, hittel fordul. Mindazon szörnyűségek, amelyek körülöttünk történnek és mindazok materiális vagy épp lelki hatások, amelyek ennek nyomán minket érnek, megnehezítik azt, hogy önfeledten éljük mindennapjainkat. Ilyenkor van igazán szükség arra, hogy figyelmesebbek legyünk befelé önmagunkba, felfelé, a Jóisten irányába és környezetünk, közösségünk felé is. Ilyenkor van szükségünk mindazon támogatásokra, amelyekkel kifejezzük szolidaritásunkat mindazok felé, akik arra rászorulnak. Ilyenkor van szükség azokra a szimbolikus gesztusokra, amelyekkel megerősítjük közösségünket és azzal együtt megvalljuk hitünket. Ilyenkor adományozunk szociális tüzelőt és fenyőfát is azoknak a családoknak, amelyek rászorulnak, és ilyenkor van helye a Kereszténydemokrata Néppárt akciójának, a Fogadj örökbe egy keresztet kezdeményezésnek, amellyel nemcsak az a cél, hogy megóvjuk településünk közterületein, utak mentén álló keresztek állagát, hanem az is, hogy kifejezzük ezzel hovatartozásunkat, megszilárdítsuk a helyi hívő közösséggel való kapcsolatunkat. Én már meg is tettem felajánlásomat azzal, hogy örökbe fogadtam a Szent István téri kőkeresztet. Bátran biztatom mindannyiukat, hogy csatlakozzanak akár ehhez az akcióhoz, akár más, hasonló célú kezdeményezésekhez.»
Winkler Zsolt plébános pohárköszöntője után arra kérte az egybegyűlteket, hogy legyenek figyelemmel egymásra, s mert bár mindannyian mások, különbözőek vagyunk, de azért mégis egyben-másban hasonlítunk. Legfőképpen abban, hogy vágyunk a szeretetre Isten és egymás megértő, figyelmére. Adjuk meg egymásnak ezt az ajándékot, legyünk közvetítői a szeretetnek – hangsúlyozta, majd Frank Edina és Frank György kíséretében elénekelte Halász Judit Mindannyian mások vagyunk című dalát, melyet a közönség vastapssal honorált. Bár nem kerek jubileumi rendezvény volt a Csornai Jézus Szíve Egyházközség 16. alkalommal megtartott családi bálja, de a résztvevők biztos, hogy évek múltán is jó szívvel fognak emlékezni rá.
Felszabadult büszkeség tölti el szívünket és valahol legbelül érezzük mindannyian magyarságunk lényegét, hogy ezért is jó magyarnak lenni.
Éljen bárhol is magyar a nagyvilágban, minden évben felidézi 1848. március 15-e eseményeit. A kivételes nap részévé, sőt tartóoszlopává vált a nemzeti egységnek, olyan, mint egy családi ünnep, amelyről még a távolba szakadt gyermekek is megemlékeznek – hangzott az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett kapuvári ünnepségen.
A kapuvári húsgyár egykori alapítója a környék két köztiszteletben álló „jótevőjétől” tanulta meg a tudatos gazdálkodást és a több ezer hektáros birtokrendszer irányítását.
1848. március 15-ét az összefogás, a kitartás, a tenniakarás, valamint egymás megbecsülése jellemzi a leginkább.
Felszabadult büszkeség tölti el szívünket és valahol legbelül érezzük mindannyian magyarságunk lényegét, hogy ezért is jó magyarnak lenni.
A Rábaközi Médiacentrum Múzeumi Percek című műsorában Balázs Tibor legutóbb a Csornai Múzeum egyik különleges relikviáját, az 1848-ból származó Sopron vármegyei nemzetőr csákót mutatta be.