A Csornai Széchenyi István Általános Iskolában fogadták Széchenyi Lajos ükunokáját

– Legyetek becsületesek, tanuljatok és mindig segítsetek társaitoknak, mindenkinek, akinek szüksége van rá – mondta a csornai széchenyiseknek Széchenyi Sándor. Az egykor testnevelő tanárként dolgozó Széchenyi-leszármazott a Csornai Széchenyi István Általános Iskolában tett látogatásakor nyilatkozott a Rábaközi Médiacentrumnak.

A Széchenyi-leszármazottak szanaszét szóródtak a világban és különböző földrészeken telepedtek le, olyan országokban, ahol sokszor nem is tudnak egymás közelségéről – mondta az Argentínában élő Széchenyi Sándor, aki első magyar nyelven elmondott rövid beszédében a Csornai Széchenyi István Általános Iskola tanulóihoz szólt: – Nagyon jól tudjuk, hogy mi mindent tett Széchenyi István. Testvérének, Széchenyi Lajosnak az ükunokája a diákokat arra kérte, hogy kövessék a nagy előd példáját. – Tanulj, készülj az életre, légy őszinte, válaszd meg jól az utadat, és mindenekelőtt keresd a boldogságot, valamint az ország boldogulását. «Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen» – folytatta gróf Széchenyi Istvántól vett idézettel.
A Csorna Széchenyi István Általános Iskola tanulóifjúsága ezt követően tolmács fordításában hallgathatta meg Széchenyi Sándor gondolatait. – Amikor nyugalomra hajtjátok fejeteket, gondoljátok végig a napotokat és vessetek számot arról, hogy mindent megtettek-e. Ha igen, legyetek nagyon elégedettek. Legyetek együttérzőek és segítsetek felebarátaitoknak, mert nincs nagyszerűbb dolog annál, mint segíteni másoknak, ahogy Széchenyi István is tette.
Az Argentínában felnövő Széchenyi Sándor a magyarokra, mint testvéreire tekint. Köszöntő beszéde után a széchenyis diákok elhelyezték a megemlékezés virágait az iskolában található Széchenyi-portré előtt.

Széchenyi Sándor szülei magyarok voltak. Édesapja Széchenyi Géza, aki már 16 éves korában katonai képzésben részesült, a háború után pedig elmenekült az országból. Édesanyja, Kolozsváry-Kiss Ildikó 4-5 éves korában hagyta el Magyarországot családjával. Az anyai-apai nagyszülők szintén Argentínába menekültek. Széchenyi Sándor nyolc éves koráig magyarul beszélt a rokonaival, de a szülei válása miatt olyan érzelmi válságba került, hogy utána nem gyakorolta anyanyelvét. Széchenyi Sándor és felesége, Monica Valderrey nem régóta közösen tanulják a magyar nyelvet.
– Otthon minden a magyarságunkról szólt, a karácsonyi dalok, a magyar ünnepek. Magyarul éltünk, magyarul neveltek minket. Ennek ellenére származásunkról nem meséltek nekünk. Gyakran kérdeztük, hogy mit keresünk mi Argentínában, többek között Gyulával, a bátyámmal, akinek hamvait a Nagycenki Múzeumban temettük el a nyáron. 2014-ben, az 50. születésnapomon következett a fordulópont: A barátaim és feleségem megleptek egy Magyarországra szóló repülőjeggyel. Valahol legbelül mindig éreztem, hogy vágyódom ide és belül magyar vagyok.

Az Argentínában élő Széchenyi Sándor újra tanulja a magyar nyelvet

Széchenyi Sándor szerint a nemesi cím nem öröklődik, mert azért tenni kell nap mind nap valamit. Jórészt a családján múlik, hogy hányszor és mennyi időre fog visszatérni Magyarországra, ahol a Széchenyi család szellemiségét szeretné tovább éltetni.

Amikor a repülőgép Európa fölé ért, belémnyilalt az érzés: Mit éreznének most a nagyszüleim, hiszen egyikük sem tudott visszatérni Magyarországra, pedig nagyon-nagyon szerettek volna. Kivéve édesapám, aki 1991-ben visszatért és itt élt 1996-ig. A halálos ágyánál megígértem neki, hogy a hamvait itt fogom elhelyezni a Széchenyi-mauzóleumban, bár akkor még fogalmam se volt, hogy fog megvalósulni – emlékezett vissza Széchenyi Sándor. Önmagáról elmondta, hogy erős szociális érzékenységgel van megáldva és ki szokta kimutatni az érzelmeit, de első két utazása során még nem jött létre ez a bensőséges kapcsolat a magyarok és közte.
2015-ben ismerte meg a csornai származású Molnár Nándort, és feleségét, Rékát. A házaspárnak köszönhetően fejlődtek tovább magyarországi kapcsolatai.
Az igazi változást a 2022-es utazása hozta meg, amikor Nándor segítségével megismerkedhetett a csokonyavisontaiakkal. Ez fontos volt számára, hiszen nagyapja és édesapja is a Somogy vármegyei községről származott. Széchenyi Géza a Levente-mozgalom alapelvei szerint nevelte fiait és rajongott a sportok iránt. Széchenyi Sándort orvosnak szánták, de ő a saját útját követte, így teniszedző és testnevelő tanár volt egészen 55 éves nyugdíjba vonulásáig. Szerinte ez az igazi nemes tett és nem a címek halmozása. Magánéletéről annyit mondott, hogy két fia és három unokája van. Hazánkba annyiszor jön, ahányszor szükség lesz rá, mert annyi szeretetet kapott a magyaroktól, hogy akár évente két-három hónapot is eltöltene nálunk. A Széchenyi-örökséget, annak szellemiségét szeretné átadni a magyar diákoknak.