Varázslatos Pokvár kastély Tét határában

Kiss Lászlóné jól ismeri a környéket, hiszen 1964-től két éven át tanította a kastélytól egy kilométerre lévő egykori iskola alsó tagozatosait. Akkoriban a téesz lovas kocsiján szállították a messzebbről jövő iskolásokat. A pedagógus fia születése után nem tudta tovább folytatni a munkát, ezért inkább bezárták az intézmény kapuit, és a gyerekeket Tétre járatták.
A 25 hektáros területen fekvő kastély  ebben az időben nem volt olyen szép állapotban, mint mostanság. Két esztendőn át gabonaraktárnak használták, ami a szépet és az értékes műemlékeket kedvelő emberek szemében halálos véteknek számított. Az 1400-as években tűnt el az a Szent István vértanú emlékére emelt kolostor, melynek még a pontos helyét sem tudják behatárolni. A birtokon lakó téesztagok földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A birtok és a rajta lévő épület a Poky családé volt évszázadokon keresztül. A nemesi família oly szinten meghatározta Tét történetét, hogy nemcsak a kastély bejáratánál jelölték meg hovatartozásukat, hanem a város címerének negyedik sávjában is látható a Pokyak leszármazásának jelképe. Mivel a család történetével foglalkozó kutatók élő utódokkal nem találkoztak, eleven elbeszélők híján csak a régi dokumentumokra hagyatkozhatnak. Úgy tudni, hogy jobb és rosszabb időszakok váltották egymást a rokonság életében,  de bármi történt velük, az ország ügyeibe beleszóló Pokyak mindig híressé váltak. A krónikák szerint a birtokait zálogba adó, illetve a tatárok elől a Bakonyba menekülő pokyakon kívül hősies tettek is fémjelzik a családi históriát. Az oklevelek tanúsága szerint a família első ismert személyisége az a mohamedán vallású, magyarul beszélő, négy fiú utódot maga után hagyó Poky Móricz volt, aki ispáni és királyi lovászi tisztséget töltött be.
A ma látható kastély 1904-ben készült, s az épületet főleg vadászati célokra használták – mesélte Kiss Lászlóné, aki úgy tudja, hogy a magyarok mellett külföldiek érkeztek az őszi-téli szezonban. A tulajdonosok a hidegebb hónapokban nem itt laktak, de ettől függetlenül mozgalmas életet éltek, olyan nagy majálisok, évbúcsúztatók színesítették hétköznapjaikat, melyekre a kiszolgáló személyzet is hivatalos volt.
1649-től a kastély tulajdonviszonyai zavarossá váltak, és a birtok kikerült a Pokyak látóköréből. 1945 után orosz katonák állomásoztak a gyönyörű falak között, akik rendre kifosztották a kastélyt és az ürgehegyi borászatokat. Miután az itt élt családok elmenekültek, 1950 és 1990 között az épület a Honvédelmi Minisztériumhoz került. A fegyverlerakatnak helyet adó patinás házban megint katonák rendezkedtek be.
Megérkezve napjainkhoz: a szebbnél szebb bútorokkal berendezett, fürdőmedencés épület körül, foci- és kézilabdapályával ellátott, szépen gondozott udvar látható. A tétiek annak ellenére örülnek a várostól három kilométerre lévő csodás épületnek,  hogy a Pokvár kastélyt nem mondhatják a magukénak, de legalább rendben van.