Van is, meg nincs is tornya a templomnak

Kiss Lászlóné tíz éve tagja a téti evangélikus egyházközségnek, ezért jól ismeri a gyülekezet mindennapi életét, valamint a 239 éve épült műemléktemplom  történetét. Még korábbra visszatekintve: ezen a helyen nem állt épület, mert innen kb. egy kilométerre, a mostani idősek otthona helyén volt az a fatemplom, mely egy nagy tűzvész során odaveszett. Mária Terézia idejében az evangélikusoknak csak gyülekezőhelye létezett. 1778-ban az egyik testőr kérésére mégis felépülhetett a templom, igen ám, de három feltétellel: torony nem díszíthette az építményt, ajtaja nem nézhetett az utca fele, továbbá csak a falu szélén emelhették fel az épületet. A pontos méreteket is meghatározták, így a két méter széles falak hőségben is hűsen tartják a belső hőmérsékletet. Mivel régi lápos területről van szó, a szentélyt olyan vörösfenyő cölöpök tartották, melyek napjainkra megkövesedtek. A legutóbbi felújításkor – a biztonság kedvéért – az alapzatba vízelvezető csöveket szereltek.
A legtöbben a karácsonyi hangversenykor jelennek meg a templomban, ezenkívül a hívők elhalálozása, illetve a keresztelés vonzza be a nagyobb tömeget az épületbe. Az utóbbi időben több felnőt is felvette a keresztséget. A lelkész kis kancsóból nyeri a szentelt vizet, majd az ujjával kereszt formát rajzol az érintettek homlokára, akik áldás után térhetnek otthonukba. Nemrég újították fel a karzaton lévő orgonát, melyet ünnepek alkalmával és a vasárnapi miséken Salamon Zsuzsanna, jó zenei érzékkel megáldott egyetemista lány szólaltatja meg. A téti evangélikus templom más miatt is különleges: egy kilométerre található az épülettől a torony, melyben két, villannyal működtetett harang lakik. Az evangélikusok délidőben nem szólaltatják meg a harangokat, csak vasárnap, ünnepnapokon és halálesetkor.
Kiss Lászlóné elmondta: minden közösségben vannak kisebb-nagyobb zökkenők, de annak nagyon örül, hogy néhány éve fiatalok léptek be a presbiterek közé.