Tervekkel telve az aranymisés plébános

A szentbeszédeit leíró és gondosan beköttető Ács Lajostól már szemináriumi tanára is megkérdezte az első esztendőben, hogy társaival együtt miért akar pap lenni. A jelölt akkor még nem tudta a határozott választ, de az ötödév végére  az egyik zsoltárvers sorai voltak a segítségére, hogy elhivatottságát meg tudja fogalmazni : „Belépek az Isten oltárához, Istenhez, aki megörvendezteti ifjúságomat.” A szanyi születésű atya Lövőn, Csornán, Fertőszentmiklóson és Sopronban töltötte kápláni éveit, Halásziban, Sopronban és Szilban pedig plébánosként tevékenykedett. A hűség városában tíz esztendőn át teljesített szolgálatot, és élményekkel telve, feljebbvalói akaratából jött a Rábaközbe, ahol  szintén várták az újabb feladatok. Aki megnézi a szili templomról készült régebbi fotókat, az alig ismer rá a pályázati pénzből felújított épület mostani képére – mondta Ács Lajos. A hívek adományaira jóformán nem is volt szükség, de a társadalmi munkájukra annál inkább. A tizenhét évig tartó kápláni időszak alatt sok önálló döntést nem hozhatott, ezért a valódi feladatok 1979-ben bekövetkező plébánosi kinevezése után találták meg. A kommunizmus alatt tudomásul vette, hogy „az egyház nem gyarapodhat”, mégis rengeteg tennivalójuk akadt. Az 50 éve pappá szentelt plébános 2012-es fizetését egyházi épületek felújítására ajánlja fel: miután a szili templom mögötti gondozatlan területet megvásárolta, felajánlotta az önkormányzatnak, hogy rendbe hozatal után emelje a környék színvonalát. A kanonok 1975-ben egyenesen Rómából hozta haza Prokop Péter festményét, melyet bekeretezés után felajánlott a kistatai templomnak. A vágiakat is megajándékozta: a temetőben lévő, márványból készült „mindenki keresztjét” felújíttatta. A szanyi Szent Ilona-kápolna szintén őrzi az általa kezdeményezett felújítások nyomait.

Hogy lehet a plébánosnak ennyi pénze? Ács Lajos maga felelt meg: úgy, hogy se nem iszik, se nem dohányzik, és mellette igényeit visszafogva szerényen él. Az embereknek azt üzeni, hogy érdemes a szépre és a jóra költeni, ami néha kisebb-nagyobb áldozatot kíván, de mégis megéri. Az atya későbbi terveit firtató kérdésünkre megjegyezte: Még a focimeccs is két félidőből áll, aminek kezdetét nála az ezüst- és az aranymise jelzi, de azt sosem tudhatja, hogy meddig tart a hosszabbítás. Szüleitől azt tanulta, hogy hencegni nem érdemes, hanem addig kell folytatni a feladatokat, amíg azok jelentkeznek.