Ravatalozó megáldása és hősök tisztelete Bágyogszováton

A tervezés tavaly májusban kezdődött, s miután  jóváhagyott kivitelezési dokumentummal rendelkeztek, december elejére megkapták az építési engedélyt.  - A vállalkozókon kívül önkormányzati dolgozók is részt vettek az építkezésben - jegyezte meg Takács Csaba polgármester. - A beruházás tervezett költsége 1,5 millió körül volt, ám durván 2 millió forint lett a végösszeg. Az 1925-ben Bágyogon született Vitéz István visszaemlékezésében arról beszélt, hogy a levente kifejezés a katonaság előképzésének is fordítható. A jobbra át, balra át mellett megtanultuk a lövészetet is - mesélte a humorát nem vesztett idős úr, majd hozzátette: nagyon jó céllövők voltunk. A kiképzéseket helyben, a faluban tartották, már a 12 - 13 éves fiúcskáknak is be kellett állniuk a heti  gyakorlatokra. A front közeledtével vitték a leventéket nyugat felé, kivéve azt, aki olyan jól elbújt, hogy nem találták meg. Pista bácsit Pozsony mellett osztották be a légvédelmisekhez, de itt sem maradtak sokáig, mert közeledtek az oroszok. A bágyogi úr több csendőrről és katonatisztről tud, akiket bevagoníroztak és eltűntek a semmibe, s azóta sem hallott felőlük, csak sejteni lehet, hogy Szibériában pusztultak el. Ütközetben nem volt része, mert ahogy a front közeledett, a németek felpakoltak és gépjárművel álltak odébb, a húsz-harminc levente pedig kísérőjével gyalogosan masírozott. Hogy éhen ne haljanak, házaknál kéregettek, a tehenet fejő néninek nyújtották a csajkát, töltsön már bele tejet. A háború végén Linz körül állomásoztak, de amikor szélnek engedték őket, az orosz haderőbe botlottak, akik egészen Sopronig terelték a csapatot. 1945-ben a város melletti hadifogolytáborban legalább 25 ezer katonát őriztek, ezért majorokba szállásolták őket. Szerencséjük, hogy május derekán is túl voltak, mert a csupasz szalmán aludtak a szabadban, de azért éjjelente hűvös volt - emlékezett a veterán. A sopronhorpácsi gyűjtő után Peresztegre irányították a fáradt egyenruhásokat, de erről a régi helyiek biztos többet tudnának mondani - jegyezte meg a volt katona. Az ellátásukról szólva megjegyezte: Ha ma látná ezt valaki, el sem hinné! Benzines hordóban főzték nekik az ételt, de abban aztán volt minden: búza, árpa, kukorica, amihez éppen hozzáfértek. A korábban levágott marhák romlott húsát is feltálalták, ezért többen különböző betegségekben haltak meg. Vitéz bácsi egészsége sem bírta sokáig, júliusra nagyon legyengült és több mint negyven fokos lázzal vitték a katonai kórházba. Kezelőorvosa és a személyzet szó szerint a halál torkából mentette ki a leventét, szeptemberre annyira megerősödött, hogy hazaengedték. - Mikor bezörgettem anyámnak az ablakon, valósággal megijedt - mondta félig sírva, félig nevetve a borzalmat megjárt Vitéz István.