Levélben köszönték meg neki a szép rajzokat

Szakács Imréné Kapuvár házhelyi részén nevelkedett, itt járta ki a nyolc osztályt is, később pedig kitanulta a vegyesbolti eladói szakmát. Nem volt tőle idegen a munka, hisz tízesztendős kora előtt már a mezőn dolgozott, és családja a hatodik elemi után ki akarta venni az iskolából. A majdnem kitűnő eredménnyel tanuló diák saját szorgalmának és akaratának köszönhette, hogy befejezte az általánost. Rajzórán a diáktársai helyett is elkészítette a feladatot, a sajátjára pedig alig maradt ideje, így pont a kedvenc tárgyból kapta meg a  hármast. Az élelmiszerüzlet után  a  Kis-Rába Áruház helyén lévő cukrászdába került, amelyet azóta lebontottak. Pályafutását Gartán folytatta, majd átjött abba a presszóba, amely régen Éhn Szállodaként működött, ezért jó forgalmú helynek számított. Templom, iskola, kórház, tehát minden közel volt, ezért a drága árak ellenére idejárt a város színe-java. A zongorista és a dobos hétfő kivételével naponta délután öttől éjfélig zenét szolgáltatott, de ha úgy kívánták a vendégek, a mulatság hajnalig is eltartott. Ili néni 1958-ban megházasodott, de nagyobbik lánya születése után nehezebbé vált a munka, különösen a vasárnapok vállalása, mert a kisgyermekkel csak három hónapig maradhatott otthon. Az anyuka gyakran rászorult a szomszédok és az ismerősök segítségére, és annál váratlanabbul érte, hogy majdnem tíz év múlva ismét áldott állapotba került. Nappal dolgozott és éjjel alkotott – mesélte azokat az időket, amikor nagyon sok díszes szalagot rendeltek tőle a ballagók. Csoda, hogy látott, mert a 15-ös égő fénye mellett vitte fel a formás betűket a  selyemre. A temperafestésbe ügyes kezű húga is besegített, de a nővér szerint neki nem volt hozzá annyi türelme. A kapuvári nyugdíjas a tájképeket a helyszínen készítette. A festés technikáját autodidakta módon sajátította el, és az 1960-as évek elején öten szakkört alakítottak. Szobrász, kirakatrendező és tanító is csatlakozott hozzájuk, és a művelődési ház jóvoltából egy-egy hétre az ország különböző részeire vonultak el festeni. A Bársony Ilona kézjegyével ellátott képeket a világon sok helyütt ismerik: Amerikába, Hollandiába, Ausztriába is  került belőlük.
Szakács Imrénét és párját gyermekei öt unokával örvendeztették meg, és hamarosan érkezik a második dédunoka. A kapuvári alkotó ma is tele van tervekkel, gondolatai sokszor még éjjel sem hagyják nyugodni, mert az jár a fejében, hogy melyik rokonát örvendeztesse meg egy-egy képével.