Kifogyhatatlan türelemmel viseltetett a gyerekekkel

A pedagógusnak kisiskolásként nem volt könnyű helytállnia, mert lakóhelyén az osztatlan képzési forma szerint négy osztály tanult egy csoportban. Tanítójuk szeretett volna mindenkivel foglalkozni, ezért az ügyesebb diákokat megbízta a kisebbek házi feladatainak ellenőrzésével. Ilyen előzmények után volt mit bepótolnia a győri Kazinczy gimnáziumban, ahol nagyon vegyes társaság jött össze: a munkás-paraszt származású vidékiek mellett több nagypolgári miliőből érkező fiatallal került ugyanabba a közösségbe. A kisközségben szerzett jeles általános iskolai bizonyítványára tanárai csak ennyit mondtak: Na, majd meglátjuk! Meg is látták, nem kis csodálkozásukra: az egyszerű földműves szülők gyermekének kitartó szorgalommal sikerült felzárkóznia, s harmadikas korában középiskolás társai már tőle kértek tanácsokat, s a négy osztályt miniszteri kitüntetéssel fejezte be. – Szüleim nem erőltették a továbbtanulást, ezért az utolsó percig kérlelnem kellett őket, hogy felvételizhessek a főiskolára. Nem dicsekvésként mondom, de minden tantárgy egyformán jól ment. Mivel az ’50-es évek végén, a ’60-as évek elején három szakot kellett választani, én a matematika-fizika-kémia tárgyakat jelöltem meg – mesélt az egri főiskolai évekről. A laborban végzett gyakorlatok miatt estig el volt foglalva, s emiatt a szombat sem volt szabad, ráadásul társadalmi megbízatást is vállalnia kellett. Csapó Józsefné záró- és államvizsgája szintén kitűnővel fejeződött be.
A pályakezdő a megyétől kapott társadalmi ösztöndíjával a kapuvári gimnáziumban helyezkedett el. Utólag visszagondolva már nem bánja, hogy  belekerült a mély vízbe: a szakfelügyelő tanácsait követve a levelező hallgatókat kellett pótvizsgáztatnia. A pedagógus a középiskolában végigvitte osztályát, mely olyan kiváló közösségé alakult, hogy a mai napig megtartják az ötéves találkozókat. Csapó Józsefné életben ezután nehéz időszak következett:  édesanyja sokat betegeskedett, s mivel férje szülőfalujában, Agyagosszergényben se bölcsőde, se óvoda nem volt  kislánya és kisfia születésekor gyesre ment. Párjával időközben belekezdtek a kapuvári családi ház építésébe is. Visszatérése után az ipari iskolában folytathatta a tanítást, s egészen nyugdíjazásáig ott dolgozott. A diákokhoz végtelen türelemmel fordult, hogy a gyengébb tanulók is felzárkózzanak. A tanár előtt mindvégig az lebegett, hogy hadd szerezzék meg a szakmunkás bizonyítványt, így addig nyúzta a tanulókat, míg meg nem kapták legalább a kettest. Ez a matematika és fizika tárgyakból nem kis dolog volt. A tehetségesebbekkel pedig azért foglalkozott órákon kívül, hogy versenyre küldhesse őket.

A nyugdíjas pedagógus szívesen visszatér Fehértóra, s volt szakoktató férjével még a falunapon is részt vettek. Úgy véli, hogy a község polgármestere nagy rendben tartja a települést, mely szépen ki van virágozva. Fehértón élő lány is fiú testvére nagyon örült, amikor meglátták őt a helyi tévében. Csapó Józsefné  harmadikas kisunokája idén nyáron hosszabb időre készül a mamához, aki reméli, hogy „rendetlenkedő” válla arra rendbe fog jönni, és tárt karokkal fogadhatja a család legfiatalabb reménységét. A nyugdíjas amíg tudott gyakran kirándult, ezenkívül örömét leli a növények gondozásában, s a háznál termett gyümölcsöket elteszi télire.

Csapó Józsefné nem bánja, hogy kitartott eredeti elképzelése mellett, és a pedagógus hivatást választotta. Lelkesedését anyagilag kevésbé méltányolták, de szerinte régen meg volt az erkölcsi elismerés. – Hogy most hogyan áll ez a dolog, nem tudom, de úgy veszem észre, hogy most már annyira talán nem, de reméljük, talán ez is meg fog változni – fejtette ki véleményét.  A Kapuváron élő idősödő, de tettre kész asszony nagyon örül, hogy megérhette az Aranydiploma átvételét, mert sokat jelentettek az iskolában töltött évtizedek. A környezetében élők kijelentették: neki egyértelműen jár ez a kitüntetés, hisz munkáját mindenki megelégedésére végezte.