Kapuvárnak jutott a főszerep a Rábaköz öröksége című budapesti kiállításon

Mivel kollégánk is felszállt arra a buszra, mely a budapesti Polgárok Házába szállította a Kapuvár Néptáncegyüttest és kíséretét, televíziónk sem maradt le a fontos eseményről. A sorozat 2010 őszi évadának az Elfeledett nyugati végeken címet adták a szervezők. Hogy miért? Erdélyről, Felvidékről sokat hallani a médiában, de a nyugatra szakadt őshonos magyarságról szinte semmit, ezért legutóbb a történelmi Nyugat-Magyarország bemutatására került sor - szólt az indoklás.  Gyopáros Alpár legszívesebben kihagyta volna az elfeledett szót a rendezvény címéből. Első olvasatra  meglepetést okozhat a kifejezés, talán azért, mert mi, akik az ország nyugati szélén élünk, maradandó, eleven és sarjadó kultúránk nyomán közel sem érezzük magunkat ismeretlen és elhallgatott térségnek. Az országgyűlési képviselő inkább a felfedezettre cserélné a nyelvi alakzatot, sőt, egyenesen a jelen korban élők kötelességének tekinti, hogy megőrizzék a tájegység kincseit  az utókor számára. Több mint kétszáz éve készítik az asszonyok a rábaközi perecet, melynek receptjét hétpecsétes titokként őrizték sokáig - hozta fel a példát, de a kézműves remekekben a fazekas dinasztiák szellemi örökségei is továbbélnek. Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő humorosan megjegyezte: a Rábaközben szép város Csorna és Kapuvár, de utóbbi sokkal vonzóbb az ő számára, ugyanakkor általában el lehet mondani a kisalföldi emberekről, hogy nagyon barátságosak. A falvak közelsége még otthonosabbá teszi a környéket.

Cs. Varga István irodalomtörténész, Kapuvár díszpolgára  az anyaföldből, -ölből és -nyelvből táplálkozó közös örökségünket magasztalta. Az Egerben élő professzor a Győr-Pannonhalma-vonalát elhagyva  sokkal otthonosabban érzi magát, s a templomtornyokat látva rögtön eszébe jutnak a rábaközi falucsúfoló nóták, melyek mind e tájegység hagyatékai. Az irodalomtörténész a mielőbbi viszontlátás örömében bízva köszönt el a kapuváriaktól és a város polgármesterétől. Hámori György arról beszélt, hogy jó lenne, ha a látogatók a kiállított tárgyak mögött meglátnák a Rábaközben élő embert, és a bemutatott kulturális örökség által kellően felcsigázva, személyesen is ellátogatnának a tájegységre. A budapesti tárlat egyetlen állomása a kapuváriak turizmus fellendítéséért folytatott küzdelmének, de a városatya szerint minden alkalmat meg kell ragadni a települések népszerűsítésére.

Zsigmond Bertalan, a Polgárok Háza  kulturális programszervezője korábbi tapasztalatait említette: nagy igény jelentkezett a budapestiek részéről az ehhez hasonló rendezvények iránt, amelyeken autentikus formában mutatják be a különböző tájegységek népművészetét. A második szakaszához érkező programsorozat a határon túlra szakadt nyugati népesség mellett a rábaközieknek is bemutatkozási lehetőséget kínált. Csitei Gábor, a Kapuvár Néptáncegyüttes vezetője megjegyezte: a táncosok több ízben szerepeltek a fővárosban, de a Polgárok Házába első alkalommal léptek fel. Megtiszteltetésnek érzik a bemutatkozási lehetőséget, műsorukat pedig vastapssal jutalmazta a budapesti és környéki közönség.
A kiállításon bemutatkozott a Xantus János Múzeum Csornai Kiállítóhelye; a Rábaközi Múzeum - a Soproni Múzeum Kapuvári Kiállítóhelye; Ángyán Csilla keramikus-fazekas népi iparművész, a népművészet ifjú mestere (Csorna); Csiszár Árpád fafaragó (Veszkény); Kiss-György Rita festő (Kapuvár-Székesfehérvár); Kollár Jenőné gyékényfonó (Bősárkány); Kugler László aranykoszorús cukrászmester (Csorna); Molnár Lászlóné népviseleti babakészítő (Farád); Nagy Jenőné népviseleti babakészítő (Kapuvár-Garta); Osli csuhéfonó szakkör: Rinner Jenőné, Kapui Béláné, Varga Gézáné; Pákay Gusztáv kosárfonó népi iparművész (Barbacs); Szigethy Istvánné höveji csipkehímző, Kis Jankó Bori-díjas népi iparművész; Völcsey Lajos fazekas (Dör). A kiállítást és az estet szervezte: Véghelyi Józsefné és Csitei Gábor. A Kapuvár Néptáncegyüttes Rábaközi táncok című bemutatóját a dunaszerdahelyi Cseh Tamás és népi zenekara kísérte.