Kalinkó, sublót, szakácsnék tánca...

Átfogó  gyűjtések előzik meg a  népi hagyományokat feldolgozó és színpadra állító munkákat Szilban. Ilyen a legénycéhek és céslányok  közreműködésével megrendezett búcsú, mely hosszú évtizedekig a falu legnagyobb ünnepe volt. Az eredeti formában bemutatott, egykori zenés-táncos mulatságról készült forgatagban részt vett a település apraja-nagyja. Az Európa-szerte több elismerést kapott, és hazánkban Muharay-díjjal megbecsült összeállítást a szili arató követte. Három alkalommal tartották meg  a fesztivált, melyen a község nyolcvanadik, kilencvenedik éveit taposó idős emberek is részt vettek. Hogy ne csak a sziliaké legyen az öröm,  bevonták az ünnepségbe a Rábaköz népét is: a környező falvakból érkeztek az aratóbandák, akik fergeteges versenyeken mérték össze erejüket. Mire színpadi mű lett az egészből, már kellően kiforrta magát a program.
Schwarczkopf Gyula, a Szili Hagyományőrző Néptáncegyüttes művészeti vezetője a legutóbbi, lakodalmas feldolgozás létrejöttének körülményeiről beszélt. Sokat gondolkodtak az induláson, hiszen az sem mindegy, hogy az eseményt milyen időben helyezik el. Megkeresték azokat az embereket, akik átélhették a ’40/’50-es évek néphagyományait, s a gyűjtés eredményeként elkészült a vázlat. A kétnapos program lebonyolításához LEADER-pályázaton szereztek anyagi forrást. Pénteken disznóvágással indult a rendezvény, amit eredeti formájában bonyolítottak le. Ezzel párhuzamosan a leányok a sütemények elkészítésével voltak elfoglalva. Kora estétől pedig hangos lett a kocsma, mert ott tartották a legénybúcsút. A menyasszonyos házhoz már igencsak jó kedvre hangolva érkeztek, ahol zenekari kísérettel énekeltek. Másnap reggel az egyik férfi táncos dobpergés közepette hívta meg a falu népét az ünnepségre, majd a legényes házhoz hordták a menyasszony holmiját. A vőfény botját és a násznagyokat a koszorúslányok díszítették fel. A pántlikázás után következett az ennél is izgalmasabb fejezet: a menyasszony öltöztetése. A lakodalmas menet szerte a falu utcáin vonult fel, és mindenki megcsodálhatta az ifjú arát. A vőlegényre, a násznagyra és a vőfélyre várt az „oltárra kérés”, majd indulhattak a rokonok a templomba. A násznép a vőlegényes és a menyasszonyos háztól vonult az esketés helyszínére, ahol a hagyományok szerint kinek a jobb, kinek pedig a bal oldali székek szolgáltak ülőalkalmatosságnak. Vonulás közben mindvégig zenekarok húzták a talpalávalót, és a háziak finom ételekkel és italokkal kínálták a tátogatókat. Vacsora után  perdültek-fordultak a szakácsnék, majd a „Háromtánc” és a „Gyertyás tánc” következett, az ifjú asszony pedig átöltözött a menyecsketáncra.

A rendezvény sikeréhez nemcsak a résztvevők, hanem nagyon sokan hozzájárultak: az előkészítésben közreműködő helyiek és a nézők. – Nagyon büszke vagyok Szilra, mert mindenki mindenben segít, és az összes rendezvény, amit eddig csináltunk, ennek köszönhetően sikeres volt – mondta Schwarczkopf Gyula. A hagyományőrzők azt tervezik, hogy az eddigi produkciókat összefűzve, egész estés szili műsort készítenek, amihez várják a lelkes támogatókat.