Ilyen ízű kajszi nem terem még egy a környéken

A régiek beszámolói szerint már az 1930-as évek elején terebélyes növény volt az a több mint száz esztendőt megért barackfa, melynek hírére a beledi portára látogatott televíziónk. Tekintélyt parancsoló törzsénél még Ludas Matyi sem tudta volna összekötözni Döbrögi uraság kezét, olyan vastag testben áramlott oda-vissza a víz és a szerves anyag.

A földműveléssel és tenyészállatok tartásával foglalkozó beledi család legfiatalabb tagjaként felnövő Kesik Istvánné 1976-ban vette használatba azt a telket, amelyen a híres nevezetes barackfa termett. Az asszony mielőtt a gyümölcsösről beszélt, gyermekkorát felidéző történetbe kezdett. Jól emlékszik a háznál tartott lovakra, mert megtanulták nap végi teendőjüket: lehajtott fejjel várták, amíg lánytestvérével ott sertepertéltek édesapjuk mellett, hogy közösen távolítsák el a szerszámokat az állatok hátáról. A téeszesítéskor elvették a család földjeit és állatait, ami után csak egy tehén maradt a háznál.

A négy diófa mellett ez az egy kajszit termő növény sarjadt ki a földből a vidéki portán. A dió nem adott sok örömet a gazdának, mert termését a kányák szüretelték le. A családi ház kertjének végén lévő földterületet a fiatalon munkát vállaló, akkor tizenhat esztendős Németh László vette használatba. Az 1930-as évek elején született idős ember elbeszéléséből tudják: alig várta, hogy itt szánthasson, mert a barackfa gyümölcséből mindig jóízűen falatozott.
Kesik Istvánné televíziónknak elmesélte: nyolc éve látogatták meg a keszthelyi egyetem szakemberei, akik szerint kétszáz évnél is korosabb lehet a barackfa. Ez a növény valami olyat tud, amire képtelenek a mostaniak – állapították meg. Mint a centenáriumát ünneplő embernek, neki is próbálták megfejteni a titkát: A talaj összetétele is befolyásolhatta ezt a széltében-hosszában intenzív növekedést – találgatták –, de az is elképzelhető, hogy egyszerűen olyan tulajdonságokat örökölt elődeitől, hogy szinte elpusztíthatatlan. Ráadásul a kert végét egyedüliként uraló növény úgy erősödött meg, hogy hat kilométeres körzetben egyetlen fa sem látható. Érdekes csavart vonalú ágaival megállíthatatlanul tör az ég felé. Kesik Istvánné szerint a csodaszámba menő fa gyümölcsöktől roskadozó ágai még a legnagyobb viharokban sem törnek le. A kora tavaszi fagyokban a virágok egy része tönkremegy, de eddig még minden évben hozta a több-kevesebb termést. A fa gazdája szerint valószínűleg az is kedvez a növénynek, hogy lombkoronáját szabadon átjárja a levegő.
Érthető, hogy a Kesik család nagy becsben tartja kedvenc növényét, melyet nyaranta gondosan locsolnak. A fa körül lévő vakondjáratokba rengeteg kútvizet engednek, hogy a nedvesség jól átjárja a gyökérzetet. A törzsébe betelepülő élősködőktől féltve vigyázzák. Volt olyan esztendő, amikor az ujjnyi vastag lyukat fúró szarvasbogaraktól kellett megszabadítani. A lemosópermetet méretei miatt sem egyszerű minden részére eljuttatni, ezért ennek a műveletnek hosszú slaggal állnak neki, hogy mindenütt egyformán érje az anyag.
A tizenöt méternél is magasabb fáról kosaras emelővel szüretelik a húsos aranysárga gyümölcsöt, mely mintha a nap színét gyűjtené magába. A vékony héj alatt rejtőzködő beltartalom ennél világosabb színű, talán valamennyire az ananászra emlékeztet az aromája. Az északi és a déli oldalon természetesen különböző időben érik be, ezért több alkalomból áll a szüret. A beledi asszony rengeteg gyümölcsöt kóstolt már életében, de ilyen ízű barackkal még sosem találkozott. Akinek már volt szerencséje és megízlelhette a fa termését, minden évben visszajár. A beledi család idén negyven kilogrammnyi gyümölcsöt dolgozott fel téli tárolásra, de leszedtek még róla kétszer tizennyolc kilót a befőzésre, a termés többi részét pedig értékesítették. Nem kell sokat bajlódni a lekvárkészítéssel, mert héjával együtt rendkívül hamar puhul és lesz konyhakész a gyümölcs.
Kesik Istvánné szerint településén még nem fedezték fel, hogy milyen érték birtokában vannak. A család mindenesetre tudja, ezért leszármazottaikon keresztül mindent megtesznek annak érdekében, hogy újabb száz évig virágozzék a barackfa, mely ha mesélni tudna, vége-hossza sem lenne az évtizedes történeteknek. Kesik Istvánné hozzátette: amiről ő beszélt, nem pusztán legenda, hanem maga a színtiszta valóság.