Elhatároztam, hogy visszatérek Magyarországra, mert itt van a helyem - herceg Esterházy Antal

Visszatekintve a távoli múltba, a 12. századi okmányok említik először az Esterházy család nevét. A magyar nemesi família  – hercegi és grófi ágon egyaránt – a felvidéki Nyitra megyéből származik, s hogy megőrizzék ennek emlékét, ma is használják a Galántai elnevezést. Az elmúlt évszázadokban az ország történelme szempontjából különösen fontos szerepet töltött be két nádor: Miklós gróf, és fia, I. Pál herceg, akik az oszmán birodalom fenyegető terjeszkedése ellen védelmezték Nyugat-Magyarországot, valamint a Monarchia fővárosát. A család neves tagjai 1683-ban részt vettek a Bécs  felszabadításáért folytatott küzdelemben, s egészen Nándorfehérvárig űzték a törököket.  Ekkor a bécsi udvar megbízásából bekapcsolódtak  az oszmánok által szétzilált magyar államszervezet újjáépítésébe, segítve ezzel hazánkat. Birtokaikon telepesekkel virágoztatták fel a mezőgazdaságot, s a megtermelt javakból nemcsak nekünk, hanem a szomszédos országoknak is került. A későbbi európai politikai életben is nagy szerepet játszottak, és befolyásukat egészen a Napóleon utáni időszakokig kamatoztatták.

Herceg Esterházy Antal elődei nagyságát nem annyira a gazdagságban méri, mert sokkal inkább a török utáni Magyarország lepusztult mezőgazdaságának talpra állításában látja a család jelentőségét. Mintagazdaságként működő nagybirtokaikon a szerzetesek közreműködésével tanították meg tulajdonképpen a helyieknek az eredményes gazdálkodást. A fejlődésnek köszönhetően Magyarország a 17-18. századra elérte azt a szintet, mellyel átmeneti szerepet töltött be a balkáni és a nyugat-európai államok között.

 Esterházy Miklósnak nemcsak a fertődi kastély építtetése, hanem a kulturális élet fellendítése is köszönhető. A „fényes” melléknévvel illetett herceg rezidenciájában megfordult az ismertebb személyek közül Mária Terézia, de jártak itt az angol, a francia és az olasz királyi család tagjai is. Tiszteletét tette a kastélyban a nagy zeneszerzők közül Werner és Joseph Haydn. A bécsi klasszicizmus első igazi mestere  harminc évet töltött Eszterházán, ahol megalkotta kompozícióinak több mint a felét.

Az 1936-ban, Bécsben született Esterházy Antal Ozorán nevelkedett, de a rendszerváltáskor hirtelen szakadt rá a családfői tisztség. Mivel az 1944-ben elhunyt édesapja idősebb testvérét a Mindszenty bíboros ellen indított koncepciós perben  elítélték, nem érhette meg az 1990-es éveket. A szép gyermekkort megélt Esterházy Antal arra nem emlékszik, hogy pontosan mikor tudatosult benne családja különleges helyzete, de az, hogy férfi ágon az első helyre került, bizony sok kötelezettséget jelentett neki. Sosem hagyhatja figyelmen kívül az Esterházy család gazdag múltjának, hagyományainak és büszkeségeinek ápolását, illetve szem előtt kell tartania a jelent és a jövőt jó értelemben befolyásoló további lehetőségeket is.
Herceg Esterházy Antal Ausztriában kezdte tanulmányait, s rövid ideig Svájcban, majd Belgiumban és Franciaországban képezte magát. Mivel a közgazdász-mérnök végzettséggel rendelkező fiatal hosszú ideig nem nősült meg, alkalmazói mindig őt küldték külföldre. Egyfajta utazó nagykövetként konzultált a leendő leányvállalatok vezetőivel, vagy cége megbízásából építette a nemzetközi kapcsolatokat. Néha improvizációs képességeit is be kellett vetnie, de a rutin idővel magabiztosabbá tette, és előre felkészült a várható feladatokra. A külföldiekkel való eredményes kapcsolatfelvétel érdekében elsajátította az adott ország nyelvét, továbbá megismerkedett a hagyományaikkal. – Mindez jól sikerült, mert egyrészt szívesen utaztam, ráadásul érdekelt a nagyvilág. Másodsorban munkám folyamán rengeteg kapcsolatot szereztem, melyek közül többet ma, nyugdíjas koromban is szívesen ápolok – mondta a herceg. A nemesi család leszármazottja hét nyelven beszél (magyar, német, angol, francia, olasz, holland és spanyol), s mivel az olasz és a spanyol között sok az „áthallás”, főleg az utóbbit kell gyakorolnia.
Esterházy Antal 1991-ig nem térhetett vissza Magyarországra, de attól kezdve egyre gyakoribb lett a látogatása. A magyar zenét külföldön hallgatta, kultúránkat másutt tanulmányozta, ezért ismeretlen, nosztalgiaszerű érzés húzta ide a szívét. Szerette volna megismerni, milyen az élet a magyar földön, ezért elhatározta, hogy visszatér. Döntését nem bánta meg, s jelenlegi, ukrán származású párjával 1996-ban találkozott Budapesten.

A történet folytatását későbbi lapszámunkban olvashatják.