Egész életen át tanulni kell

Recept alapján sokkal könnyebb főzni, mint bemenni az órára, és a konkrét módszer szerint átadni a tudnivalókat – vallja a nemrég gyémántdiplomával elismert egykori pedagógus. Novits László korábban már beszélt a szárnybontogatásáról és későbbi gazdag pályafutásáról, ezért a nyugalmazott igazgató legutóbb csak néhány érdekes és emlékezetes momentumot emelt ki a tanításban töltött évtizedekből. Amit elsőként leszögezett: gyönyörű pálya volt az övé, a nehézségeket meg már azóta elfelejtette. Sokat köszönhet egykori általános iskolai tanítójának, Sárosi Lajosnak, ezért ha összefoglalja az előzményeket, róla mindig megemlékezik. Rajkán képesítés nélküli pedagógusként kezdett. Ma is tisztán emlékszik arra az október 1-jei napra, amikor beküldték az egyik osztályba, és egyszer csak ott állt a harmadikasok előtt. Fogalma sem volt az egészről, a tantervről is akkor hallott először, ezért apránként szerezte meg ismereteit. Három kolléganőjével tartotta a kapcsolatot, akikkel ha kellett, egymást helyettesítették. Nem volt még egészen harminc, amikor megint váratlan helyzetbe került: Rábakecölben a számtant oktatta a felsősöknek, pedig magyar-történelem szakon tanult a főiskolán. Az élet más alkalommal is próbára tette alkalmazkodóképességét: megjelent előtte a járási tanács elnöke, aki közölte vele, hogy szeretnék, ha elvállalná az igazgatói feladatokat a beledi iskolában. Mivel korábban még nem töltött be hasonló pozíciót ekkora intézményben, eleinte tétovázott, hogy elfogadja-e a felkérést. Végül igen mondott, és ez alatt az egy év alatt is óriási tapasztalatokat szerzett. – Akkor éreztem igazán, hogy mi az iskola. Mert az osztályt megismeri az ember, ha tanítja a tárgyát, de az egész intézményhez is hozzá kell szokni – fogalmazott a nyugalmazott pedagógus, aki szerint egész életen át tanulni kell mindenkinek. A következőt örökre a fejébe véste: a teljesítmény értékelése sosem lehet objektív, erre csak törekedni lehet, mert a pedagógia két szubjektum egymásra találása.