Dör iskolája nemcsak az emlékekben, hanem könyv formájában is tovább él

Az engesztelő szentmise után lelkiekben felmagasztalva, világi megemlékezéssel folytatódott a döri iskola ünnepsége. Dóczy Géza polgármester, mint volt diák emelkedett szólásra. A magyar iskoláztatás több mint ezer esztendős hagyományairól és eszmerendszeréről beszélt, megemlítve azokat a falusi tanítókat, akiknek - ha nem ügyelünk rá - lassan homályba merül a neve, pedig sokat tettek a szegény sorba született gyermekek felemelkedéséért. Kemenesiné Huszár Margit a döri iskolában kezdte pályafutását, majd a csornai Rákóczi-iskola igazgatójaként vonult nyugdíjba. - Én Dörben lettem azzá, aki vagyok - vallott aktív időszakáról a pedagógus. Hencz Jánosné mindvégig a döri iskolában nevelte a gyerekeket, és jó emberismeretét, valamint tudását   tagiskola-vezetőként és igazgatóként kamatoztatta. - Az oktató-nevelő munka mellett együtt lélegeztünk a falu közösségével - fogalmazott a felszólaló. Varga Lászlóné nemcsak az alsósokkal, de a nagyobb gyerekekkel is foglalkozott. Számára olyan fontos volt ez az intézmény, hogy szinte az egész életét jelentette, hiszen jómaga is itt sajátította el a betűvetést, később pedig gyakorló tanítóként tért vissza. A döri iskola első és egyetlen munkahelye lett. Csapóné Pénzes Ibolya diplomás ápolónő, aki a csornai kórházban dolgozik. A volt diák szerencsésnek tartja magát, mert családjából három generáció is ebben az iskolában fejezhette be a nyolc osztályt. Dombos Dénesné a döri oktatási egység utolsó igazgatója volt, s mióta megszűnt az intézmény, a csornai Széchenyiben tanít. A nevelő hálás a sorsnak, hogy több mint három évtizeden át gyakorolhatta hivatását Dörben.
Fazakas Márton csornai prelátus nagyon becses  könyvet tartott a kezében (s ráadásul másodszor érte ez a szerencse!), melyet a Pannonhalmi Bencés Főapátság könyvtárából kaptak kölcsön az ünnepségre. Kovács István oskolamester, kántor 1763-ban jegyezte fel az egyházi énekeket a kéziratos könyvbe. A hazai kultúrtörténet eme különleges példányának szerzője elsőként  rögzítette  írásban Szent István Ah, hol vagy magyarok kezdetű  sorait, melyet később Kodály Zoltán is megzenésített. A kormányzó perjel a könyv mai folytatásának tekinti Szalay Béla nyugalmazott döri iskolaigazgató nemrég elkészült kiadványát. A régi szóval “oskolamester”, valamint az iskola volt tanítója,  óraadó tanára beszéddel készült az ünnepségre, de azt mégsem olvasta fel, hisz az előtte szólók már elmondták a lényeget. Bejelentette: sok embernek tartozik köszönettel azért, hogy közel nyolcvan esztendős korában elkészíthette a Dör iskolája című kötetet, mely a település több száz évre visszatekintő oktatási, kulturális és társadalmi berendezkedését írja le, s mellette megemlíti az ezer esztendős magyar iskoláztatás történetét is. Szalay Béla  a döri iskoláról 1964-ben készített tanulmányát sosem publikálta, de az anyaggyűjtésben hasznos segítségére volt rokona, egyben a győri püspöki levéltár akkori igazgatója. Ezenkívül számos feljegyzésre bukkant a helyi egyházi évkönyvekben. A községi iratok csak a ‘20-as, ‘30-as évektől foglalkoztak az iskolával - mondta a szerző -, viszont a korábbi iskolaszéki feljegyzések sok értékes dolgot árulnak el a témáról, az utolsó fél évszázadot pedig maga az író is átélte.