Csornai fiatalok a lakhely, a szülőváros értékeit örökítik meg

A legtöbb csornainak ott lapul a mobiltelefon a zsebébe, de eszébe sem jut, hogy három másodpercet szánjon az őt körülvevő múló szépségek megörökítésére – hangsúlyozta Szilágyi-Jéger Teréz. Erdélyi Veronika és Véber Réka Márta esőben, szélben, sötétben és napsütsében rendszeresen fotózza környezetét, amit nemrég önálló tárlaton is bemutattak a közönségnek.

Szalayné Galambosi Tímea, a csornai művelődési központ, könyvtár és múzeum igazgatója elmondta: mindhárom intézményegység célja, hogy lehetőséget teremtsen a városban született, vagy itt élő csornai, rábaközi gyökerű, vagy a Rábaközben alkotók bemutatkozására.
A Csornai Kerényi György Művészeti Iskola két továbbképzős növendéke nemrég első önálló tárlatával mutatkozott be a könyvtár kiállítótermében. A középiskolás fiatalok a képzőművészetet, ezen belül a festészetet és a fotózást, valamint a képek digitális feldolgozását nem tekintik életre szóló hivatásnak, ugyanakkor teljes kikapcsolódást nyújt számukra ez a fajta tevékenység.

Erdélyi Veronika idestova tíz éve képezi magát a Csornai Kerényi György Művészeti Iskola festészet tagozatán.
– Mindenki szeret szabadidejében olyan dolgokat csinálni, amivel elszakad a hétköznapok monotonitásától, ami abszolút kikapcsolja őt. Számomra ilyen az alkotómunka és amikor festek, csak a képre koncentrálok, tele vagyok új ötletekkel és megfeledkezem a hétköznapokról – mondta a fiatal alkotó, aki előnyben részesíti a parafrázisokat. Munka közben egy kicsit újraértelmezi, másfajta jelentést ad a képeinek, mintegy magáévá formálja őket.
– Vannak saját képeim is, mint ami itt mögöttem látható – mutatott a falon lévő, fotó alapján készült alkotásra, amelyen a csornai Szent István tér látható éjszaka. – Szeretek olyan csornai tájakat megjeleníteni, amelyek a hétköznapjaim részét képezik és mindennap elmegyek mellettük. Az emberek nem tudják, hogy mennyire fontos ezek, hiszen állandóságot hoznak az életünkbe – fogalmazott a középiskolás.

Véber Réka Márta szintén a Kerényi iskola továbbképzős növendéke. – Képemen a Szent István tér látható, amit temperával készítettem kartonra. Számomra azért fontos ez a kép, mert abban az iskolában készítettem, ahova nagyon szeretek járni. Imádok festeni és képemen olyan tájat, környezetet mutatok be, amellyel mindennap találkozom – fogalmazott a gyakorló képzőművész.

Szilágyi-Jéger Teréz rövid tárlatvezetésre invitálta a közönséget. Bevezetőjében arról beszélt, hogy a két tizenhét éves középiskolás az elmúlt alig egy esztendő továbbképzős munkáinak gyűjteményét mutatta be. A tárlat gondolata a fiatalokban több mint egy éve született meg. Utcarészletek, épületek, fényben–sötétben, színesben és fekete–fehérben.
– Néha elmegyünk mindezek mellett, főleg ha este hazafele rohanunk fáradtan, vagy kora reggel hajnalban. Az „Itthon vagyok” kiállítás bemutatóján festmények, fotók és fotóátiratok sorakoztak a falakon mind-e téma köré csoportosítva. A fotók digitális átiratai mind a gondolat véletlen, vagy épp szándékos következményei, játékai. Játszottak a Painttel, a layerekkel, a mobiltelefon filtereivel, és megmutatták, hogy látják városunkat. Milyen jó volna, ha minél több fiatal látná, keresné és megörökítené lakhelye, szülővárosa értékeit, amelyek az érkezőnek talán kevésbé fontosak, de nekünk csornaiaknak annál inkább – fogalmazott a Kerényi pedagógusa.

Lenzsér Levente zárkózott lánynak ismerte meg Rékát, amikor a győri Bercsényibe került. Az osztályfőnök a következőképpen fogalmazott: – Mint ahogy a rózsa bontogatja a szirmait, egyre jobban kibontakozott. Nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hogy iskolánkba nemcsak szakmai érdeklődésű, hanem művészi beállítottságú diákok is járnak. Nagyon örülnénk, ha a mi intézményünket is megörökítené a vásznon vagy akár kartonon.