Boda Imréné több mint harminc év után is tud örülni a fogyatékos gyerekek sikereinek

A Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért Díjjal elismert pedagógus 1977-ben végezte el a győri tanítóképzőt, s már abban az évben fogyatékos gyerekekkel kezdett el foglalkozni a Rákóczi-iskola kisegítő tagozatán, később pedig a gyógypedagógiai tanárképző főiskolán szerzett diplomát. A pedagógus sok évtizedet töltött hivatásában, és mint mondta, a szamárlétra minden fokát megjárta, 2006 szeptemberétől pedig átvette a Csornai Többcélú Kistérségi Társulás Fogyatékosok Napközi Otthonának a vezetését. Amikor tizenhat fővel elindult az értelmi fogyatékosokat, valamint mozgás-, látás- és hallássérült társaikat foglalkoztató napközi, az üres falakon kívül nem volt ott semmi. Boda Imréné mégis tudta, mihez kezdjen, hiszen elég tapasztalatot szerzett előző munkahelyén, ma pedig száz százalékos az intézmény kihasználtsága. Az otthon vezetője szerint sajnos, abban nem történt változás, hogy becsapják és kihasználják az elesett fiatalokat, ezért gondozóiknak nagyon résen kell lenni. Szerencsére, azért másra is van példa: idős bácsi gyümölccsel kínálja a sétáló gyerekeket, vagy a néni behozza a kertben termett almát azzal, hogy neki nem kell. A gyógypedagógus nyomon követi volt tanítványainak sorsát, ezért azt is elmondta, hogy a pékek zöme dolgozik, de az üzemek megszűnése miatt nehezebben helyezkednek el a varrómunkások. Nem egyszer arra is van példa, hogy az iskolában rosszul teljesítő diák a munkahelyen kiválóan megállja a helyét. A kitüntetett pedagógus megtiszteltetésnek veszi, ha régi tanulói ügyes-bajos dolgaikkal később is megkeresik. Aki fogyatékos gyermeket nevel, annak ez huszonnégy órás szolgálatot jelent - jelezte Boda Imréné -, ezért a szülőkön próbálnak segíteni azzal, hogy náluk biztonságban tudhatják segítségre szoruló lányukat vagy fiukat.
- Ajándék a sorstól, hogy nagyon jó szakmai közösségben dolgozhattam, és ez mindig arra ösztönzött, hogy még többet és még jobbat tegyünk azokkal, akiket ránk bíztak - fogalmazott a díjazott, majd hozzátette: mindegyikünknek van valamilyen küldetése ezen a Földön. Számára az az igazi siker, amikor tanítványai boldogan rákiabálnak az utcán, vagy előreengedik a boltban, és emlékeztetik egy-egy közösen átélt élményre. A gyerekekkel együtt örülnek, ha oklevéllel jutalmazzák a versenyen való részvételüket. Küldetéstudat nélkül elképzelhetetlen, hogy ennyi év távlatában is megmaradjon benne a kezdeti lelkesedés, de a fiatalok szeretete, mosolya, valamint hálája mindent megér neki - mesélte a pedagógus, aki mindent egybevetve hisz az emberi jóságban.
- Örültem a kitüntetésnek, és köszönöm azoknak, akik felterjesztettek és az átadásáról döntöttek, mert további erőt ad, hiszen nagyon sok a tennivaló. Ha kis lépésekben is, de széppé alakul a világ - tette hozzá Boda Imréné.