Kótai Lászlónét a helyi értékek megőrzése késztette arra, hogy felvállalja a honismereti munkát. Az ország minden részéről vitték mint a cukrot, a híres beledi falazótéglát – mesélte a nyugdíjas, aki legutóbb a hajdani téglagyár történetét dolgozta fel.
Kótai Lászlóné 1980 óta tagja a Szülőföldünk Győr-Moson-Sopron Megyei Honismereti Egyesületnek, s az eltelt időszakban kisebb-nagyobb intenzitással vett részt a csoport munkájában. Első ilyen célra készített műve – a Csákvári József, Ódor Eszter és Tóth Sándor adatközlők elmondása alapján – A beledi legénybúcsú címet kapta. Az anyaggyűjtésben bábszakkörös gyerekek segítettek neki, akik az egyik előadás során be is mutatták a történetet. Az egykori csornai Korona étteremnél toborozták a regrutákat. Az a legény, amelyik bevált, mehetett haza szekérrel. Az elutasítás nem vált javára a suttyóknak, akiket a többiek nem számítottak maguk közé. Beledben a mostani áruház helyén lévő Szarvas vendéglőben tartották a bált, melynek időpontját a kisbíró dobolta ki utcaszerte. A húsz éves korukban besorozott fiatalok legalább három esztendeig távol voltak, ezért kivirágos virradatig búcsúztatták őket. A szülők aggódva lesték-várták fiaikat, akik kihasználták utolsó szabad éjszakájukat, de többszöri nógatásra csak hazaindultak. Háborúval terhelt bizonytalan idők voltak ezek, ezért senki sem lehetett biztos abban, hogy viszontlátja szeretteit.
Az 1980-as években a Kisalföld népszokásait mutatta be az a negyven szereplőt felvonultató Karácsonyi asztal című beledi előadás, mely főleg dr. Barsi Ernő néprajztudós által felkutatott forrásból merítkezett, továbbá a vicai és pusztasomorjai gyűjtés eredményeit használta fel. A húsz éve nyugdíjba vonult Kótai Lászlóné elmondta, hogy régen egészségserkentő szerepük miatt hasznos termények kerültek az ünnepi asztalra, mint például az alma és a fokhagyma. A kalácsot a család közösen fogyasztotta el Szenteste. A Biblia lelki táplálékként szolgált, melyből rendszeresen felolvastak. Az éjféli misére a megterített asztal mellől indultak el, s az ünnepi teríték vízkeresztig fentmaradt. Az élőszereplős színdarabot azóta nem mutatták be, s Kótai Lászlónénak nincs ismerete arról, hogy újabb feldolgozás készült volna.
Kótai Lászlóné a volt téglagyár épületének történetével is foglalkozott. László József a kezdetektől fogva téglavető volt Beledben, s az ő unokája, Takács Erzsébet adta az indíttatást a téma feldolgozására. Kisebb téglaégetők Vásárosfaluban is voltak, de 1929-ben indult az igazi téglagyár, mely részvénytársaságként üzemelt. Az 1948-ban államosított gyárnak– pártmegbízásokból kifolyólag – attól kezdve sok vezetője volt. 1965-től Horváth Gyula gépésztechnikus vette át az irányítást, aki több mint huszomhárom évig vezette a gyárat, mely ez idő alatt vált országos hírű céggé. Fele-fele arányban dolgoztak itt nők és férfiak, de mindegyiküknek egyaránt nehéz volt ez a tevékenység. Ritkaságnak számított, hogy a férfiak mellett két női égetőt is foglalkoztattak: Hollósi Sándorné és Somos Ferencné kiválóan megállta a helyét a kemény munkában. A nyers téglát a behordók rakták a körkemencébe, ahol 1000 celsius fokon izzott a készáru. Az üzemből olyan jó minőségű agyag került ki, hogy a döri fazekas is innen vitte sokáig a simára dolgozható sáros nyersanyagot. A 300 féle újítást megélt, 110 főnek megélhetést adó gyár egyfajta védjegye lett a falunak, ahol megsokszorozódott a házépítés. A helyieknek bármilyen nehéz volt a munka, mégsem hagyták ott a gyárat – folytatta a történetet Kótai Lászlóné, aki szerint örültek az emberek, hogy a saját falujukban keresték a kenyerüket, továbbá jó közösségben töltötték idejüket. Akinek szüksége volt rá, vissza nem térítendő kölcsönt kapott az építkezéshez.
Beledben alig található olyan család, melynek valamelyik tagja ne dolgozott volna a régi téglagyárban hosszabb-rövidebb ideig. Az üzem utolsó vezetőjét Hollósi Gézának hívták, aki csornai áthelyezését követően nyugdíjba vonult. Az 1994-ben privatizált gyárat osztrák tulajdonosa nem tartotta gazdaságosnak, ezért felszámolták.
Kótai Lászlóné tanulmánykötete a győri könyvtárban és levéltárban fellelhető, további hasznosításá
Beled utcáit járva több épület, közterületi alkotás is magán viseli Tatai Lajos kezemunkájának nyomát.
Beled utcáit járva több épület, közterületi alkotás is magán viseli Tatai Lajos kezemunkájának nyomát.
Csorna óvodásai gördülékeny, zavartalan nyári időszakon vannak túl, mely a gyerekek életkori sajátosságaiknak, igényeinek megfelelő szabadidős programokkal telt el.
A Kapuvár Térségi Általános Iskolában 700 tanuló kezdte meg a 2025/2026-os tanévet. Idén ősszel is három első osztályt indítottak: egyet Gartán, kettőt pedig a Széchenyiben, és vidéken is szép számmal vannak elsős tanulók.
A padozattól a mennyezetig minden megújult a csornai Széchenyi István Általános Iskola ebédlőjében, mely évtizedek óta a gyermekétkeztetés egyik legfontosabb bástyája a városban.
Mindenkinek megvan a saját stílusa és mintavilága: Fábiánné Domán Hermina az absztrakt geometriát választotta, melyből olyan egyedül-álló alkotások születtek, mint a háromdimenziós papírcsíkok.