Az az igazi, amikor az ember a könyvet a kezébe veszi

Horváth Győző 1968 óta él Farádon, és mindig nagy gondot fordított a helytörténeti emlékek kutatására, valamint megőrzésére.  Legutóbb a falu írásos emlékeiről tartott előadást az érdeklődőknek. A nyugalmazott pedagógus elmondta: az élő emlékezet csupán néhány évtizedre, legfeljebb évszázadra képes visszatekinteni, de az írott és a tárgyi emlékek tovább megőrzik a múltat.
A volt énektanár eleinte dalgyűjtéssel foglalkozott, de később arra is kíváncsi lett, hogy milyen környezetben születtek a nóták: hol fogantak, hogyan éltek tovább, milyen változásokon mentek keresztül az évek során. Miután megalakult a helyi felnőttkórus, annak tagjai is tudomást szereztek vezetőjük gyűjtőszenvedélyéről. Szépen gyarapodott az anyag, amit eleinte csak halomban, később pedig már tematikusan rendszerezett a farádi helytörténész, aki legújabban a harminc-negyven évvel ezelőtt keletkezett anyakönyveket bújja. Mint mondta, arra sem rest, hogy a korábban tanulmányozott iratokat többször is átnézze, hátha akkor nem figyelt fel valami lényegesre. - Az egyháznál őrzött anyakönyvek rendkívül tanulságosak. Apró részleteiben tényleg az életet mutatják. Itt nem a nagy történelmi sorsfordulókra kell elsősorban gondolni, hanem a hétköznapokra és az ünnepekre - kommentálta az iratokat a gyűjtő. Jelezte, hogy a dokumentumok nagyon szerteágazóak, van közöttük könyv, oklevél, hagyatékból származó írás, házassági szerződés, apró feljegyzés, melyek jelentős része már csak a levéltárakban lelhető fel. A magánszemélyek birtokában lévő iratok általában a család életével kapcsolatosak. Horváth Győző szerkesztésében látott napvilágot a Fejezetek Farád múltjából és jelenéből című kötet, mely  földrajzi, nyelvészeti, régészeti áttekintést ad a településről az avar kortól egészen a hetvenes évekig. Különleges értéket képvisel az a Szent Mihály-pecséttel ellátott, premontrei prépostság által 1845-ben kiállított, mégis kiváló állapotnak örvendő, hagyatéki témában készült oklevél, mely néhány mondatával Farád birtokviszonyaira utal; de a gyűjtő még korábbi, az 1600-as évekből való okirattal is rendelkezik. Az 1800-as évek elejének nemesi felkelésén készült listán nemcsak a falubeliek nevei szerepelnek. Hannibál százados által aláírt levél arról tanúskodik, hogy 1848-ban az akkori kormány megbízásából intézkedett a környékünkön. Szintén ismert személyek bukkannak fel abban a német nyelvű pecsétes vándorkönyvben, mely 1856-ban datálódott. Idős Simon Feri bácsi a farádi iparoskör jegyzőkönyvét ajánlotta fel a gyűjtőnek, aki rengeteg dolgot kiszűrt a 1904-től 1951-ig feljegyzett információkból. (A szerk.: Persze mindez háttértudás és műveltség nélkül lehetetlen.)
Horváth Győző elárulta, hogy a helytörténészek nem mindig szeretnek a közelmúlt eseményeivel foglalkozni, pláne kényes dolog azokat vizsgálni és az adatokból következtetéseket levonni. A volt pedagógus kötelességének tekinti, hogy megismerje és továbbadja falujának emlékeit.