A türelem és az elfogadás leginkább a szépkorúak erénye

Kenesei Ferenc nyugdíjas napi köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy az idős kor szépségeit már számtalanszor elmondta, ezért  most nem erről akar beszélni. Szerinte egyre nehezebb meghatározni, hogy ki számít idősnek, hiszen a nyugdíjkorhatár folyamatosan emelkedik, ezenkívül megváltoztak az öltözködési és viselkedési szokások. A jelenségek mind arra utalnak, hogy egyre később számít valaki idősnek. A polgármester a számokat hívta segítségül a kérdés eldöntésére, ezért a 61. életévüket beltöltött személyeket invitálták az ünnepségre. A türelem és az elfogadás leginkább a szépkorúak erénye. Az aktív idősekre mindenkor számít a család és a falu közössége, és segíteni kell azokat, akik már gondozásra szorulnak – tette hozzá Kenesei Ferenc.
Nagy Ottó negyvennégy évi munkaviszony után a vagongyárból ment nyugdíjba, ahol nagyon jól érezte magát. A hatvanhat esztendős bodonhelyi lakos felszabadult idejénben a kertjét gondozza, s éjjel is képes fennmaradni, ha a tévében egy-egy jobb meccset közvetítenek. A magyar válogatott legutóbbi szereplése úgymond nem érte váratlanul, de azért a 8:1  őt is sokkolta. Falujában örül a járdaépítésnek, és szerinte olyan gyalogjáróik lesznek, hogy még a városiak is megirigyelnék.
– Nagyon jó Bodonhelyen lakni, ahol szerethető a közösség – mondta a nyugdíjas, aki az egyéb rendezvényeken is részt szokott venni. Ha másért nem, hogy elkísérje feleségét, aki tagja a „Sárgarózsa” Nyugdíjasklubnak.
– Egyedül élek, de nem vagyok magányos, mert mindig van valaki a közelemben – jelentette ki Makkos Attiláné. Az özvegy az óvoda konyháján dolgozott annak idején, és a vendéglátásban is jó néhány évet lehúzott a környező településeken.