Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

A tanári pálya mellett kötelezte el magát

Tihanyi György talán nem is annyira szakmát, mint iskolát választott, amikor elérkezett a továbbtanulás. A győri Jedlik után egyértelmű volt, hogy műszaki irányban folytatja felsőfokú tanulmányait. Első diplomája megszerzése után, tanára javaslatára került a pedagógusi pályára, amit azóta is a hivatásának tekint.

– 1967-ben születtem Csornán. Szüleimet nagyon sokan ismerték és szerették – kezdte a bemutatkozást Tihanyi György. Édesapja tősgyökeres csornai, a régi tanácson, majd később a polgármesteri hivatal adócsoportjánál dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig, s mellette a csornai sportélet aktív tagja volt. Először mint a csornai SE labdarúgója, majd később a felnőtt és az összes korosztályos csapatnak volt több évtizeden keresztül az edzője. Szülésznő édesanyja a csornai kórházban dolgozott.
Én is a futballpálya környékén nőttem fel. Amikor volt egy kis időm, fociztam a barátaimmal. Akkor teljesen más volt a sporthoz való kötődése a gyerekeknek, mint napjainkban. Nem voltak ilyen jó körülmények, mégis hétvégén vagy akár hétköznap este is ott voltunk a pályán. El szoktam mesélni a gyermekemnek is: ha vasárnap 9 órakor mentem le focizni, délig nem tudtam játszani, mert annyian voltak, hogy nem fértem be a pályára. Ha ma megnézem az iskolai pályákat, közel sincs ilyen érdeklődés.
Nagyon jó emlékeim vannak a csornai Rákóczi iskoláról, szerettem oda járni, és szinte valamennyi tanáromra jó szívvel gondolok vissza. Sajnos sokan közülük már nem lehetnek közöttünk. Nagyon jó tanuló voltam, de arra nem emlékszem, hogy miért pont a Jedliket választottam. Műszaki kötődés a családban nem nagyon volt. Talán nem is annyira szakmát, hanem iskolát választottunk a szüleimmel közösen. Így kerültem a győri Jedlik középiskolába, ahol az érettségi megszerzése mellett gépi forgácsoló végzettséget szereztem.
A középiskola már meghatározta a továbbtanulás irányvonalát. Megszerettem a műszaki tárgyakat, ezért a Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szereztem meg első diplomámat, mint járműgyártó üzemmérnök. Ezt követően munka mellett végeztem el a Miskolci Egyetemen a gépészmérnöki karát, illetve a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnök-tanári diplomát szereztem. Az informatika előretörése kapcsán felsőfokú oktatási informatikus szakképesítést szereztem. Volt tanárom, dr. Gócsa Károly javasolta, hogy próbáljam meg a tanítást, mert úgy gondolta, nekem való lenne.

Tihanyi György 1990-ben kollégiumi nevelőtanárként kezdett dolgozni volt iskolájában, a győri Jedlikben. Mellette délelőttönként az iskolában tanított, és nyolc év után lett főállású tanár az iskolában.
– Nagyon furcsa volt, hogy azokkal a tanárokkal, akik korábban tanítottak, egy idő után mint kollégák találkozhattunk. Szerencsére szívélyes fogadtatásban volt részem, és sokat segítettek nekem. Nagyban nekik köszönhetem, hogy megszerettem ezt a pályát, és azóta is itt vagyok és tanítok – mondta Tihanyi György, aki 2015-ben sikeresen pályázott a "Jedlik arany gyűrűs kitüntetettje" címre. Kollégái méltónak találták az elismerésre, hiszen a legelejétől részt vett a szakmai tanulmányi versenyekre való felkészítésben. Az első évtől aktív tagja az iskola sportéletnek is, mint a labdarúgó csapat edzője.

A tanulást és a munkával eltöltött éveket is beszámítva, több mint harminc évet töltöttem ebben az intézményben. Munkámat ma is szeretem. Tanulóimnak szoktam mondani, hogy bármit választanak hivatásul, a lényeg, hogy szeressék amit csinálnak. Lehet valaki szakmunkás, tanár vagy orvos, a legfontosabb, hogy szívesen csinálja és úgy menjen be dolgozni minden nap, hogy jó érzéssel és ne azt várja csak, hogy mikor telik le a munkaidő.
Gépészmérnökként nagyon sokféle tárgyat tanítottam, később pedig informatikát. Az utóbbi tíz-tizenöt évben leginkább a számítógépes tervezést és gyártást oktatom.

Nagyon sok olyan tanítványom van, akikkel gyakran találkozom, mivel 1994 óta osztályfőnök is vagyok, öt olyan osztályom van, akiket az elejétől az érettségiig vittem végig és több olyan, akinek csak a szakképző évfolyamon voltam osztályfőnöke. Az érettségi találkozókon való beszélgetések általában megerősítenek minket abban, hogy jó úton haladunk és érdemes volt energiát belefektetni. Sok tanítványról tudok, akik szép eredményeket értek el és jó munkahelyük van, ráadásul megszerették ezt a szakmát.
1994-ben megnősültem, feleségem szintén pedagógus, jelenleg a farádi óvodában dolgozik óvónőként. Mivel részben közös a szakmánk, otthon is beszélgetünk a napi problémákról, hiszen nem ér véget azzal a nap, hogy hazajövünk az iskolából, mert rengeteget foglalkozik az ember az eljövendő feladatokkal, apró-cseprő problémákkal. Nagy segítség, ha van valaki otthon, akivel ezt meg tudom beszélni.
A jedlikes tanárnak legnagyobb kikapcsolódás, ha a családjával lehet. 2003-ban született kisfia, akivel boldogan tölti minden idejét. Az alma nem esik messze a fájától, hiszen a gyermek is nagyon szereti a sportokat, és jól érzi magát a néptánciskolában, ezenkívül a CSSE U15-ös csapatában focizik. Az édesapa amikor teheti, elkíséri az edzésekre és a meccsekre, hogy szurkoljon neki.
A riportalany végül megosztotta velünk terveit: – Munkámat tekintve, szeretnék innen nyugdíjba menni. Nagyon megszerettem amit csinálok, ezért nem akarok váltani annak ellenére, hogy olyan szakmám van, amely a piacon viszonylag kelendő. Családommal továbbra is Csornán akarok élni.

Beküldés dátuma: 2017. 05. 02.

Kapcsolódó hírek

További hírek