A mai napig tanulja a festészetet

A szakmáját 1956-ban megkezdő Budai Istvánt nem lehet hűtlenséggel vádolni, hiszen több mint negyven esztendőn át kitartott eredeti munkahelye mellett, ahova nyugdíjazását követően is visszahúzta a szíve. A húsipari szakmunkás hosszú szolgálati ideje alatt különböző munkaterületeken is kipróbálta magát. A kemény fizikai terhelést igénylő tevékenység mellett, Budai Istvánnak még maradt annyi energiája, hogy kedvenc tevékenységével foglalkozzon. Amint valamilyen sík felület vagy bármilyen papír került a kezei közé, arra inspirálta, hogy  rajzoljon. A régi szövetkezeti énekkar tagjaként megismerkedett Ányos Imrével, aki az amatőr alkotót rögtön meghívta a szakkörébe. Az estébe hajló szombati foglalkozásokon próbálta elsajátítani a festészet alapjait. Budai István ecsetjével főként a természetet örökíti meg, miközben az igazi művészek munkáiról készült reprodukciókat is megpróbálja lemásolni.

Ha tehetné, az időt megnövelné.
A nyugdíjas húsipari munkásnak a ház körüli tevékenységek miatt ma sincs otthon elég szabadideje, hiszen több mint hetven éves fejjel eljár a Kapuváron működő rajzszakkörre, hogy ott kiélhesse alkotói ambícióit.
Budai István úgy érzi, mivel kevés képet készített, nem volt igazán termékeny alkotó, de befejezett képeinek nagy részét a rokonságon belül elajándékozta. Nagyobbik lányától négy unokája született. A kicsiknek nagyon tetszenek a papa művei, ezért már ők is szívesen festenének. Nagyapjuk pedig azt tervezi, hogy félretett tanulmányképeit továbbfejleszti.