A magyarok a versenyhorgászat elitjébe tartoznak

Szákovics Imre azon ritka szerencsések közé tartozik, akik legkedveltebb tevékenységükkel foglalkoznak a hétköznapokban. Esetében ez a horgászatot jelenti. A boltvezető a magyar csapat tagjaként képviselte nemrég hazánkat a Szerbiában megrendezett Európa-bajnokságon, melyen minimális pontkülönbséggel Belgium és Olaszország mögött, a harmadik helyen végeztek. A válogatott keretbe az adott esztendő magyar bajnokságának legjobb 16 résztvevője kerülhet be – tudtuk meg a riportalanytól.

A mérkőzést megelőzően  válogató versenyt rendeztek Újvidéken. A halban gazdag, hajózható Duna-Tisza csatornát az idei áradás nagymértékben érintette. A horgászverseny alatt épp  levonulóban volt az árhullám, ezért a pecásoknak a folyamatos apadáshoz kellett alkalmazkodniuk. A fél dekagrammos átlagsúlyú halakból négy órán át, hatvan percenként 150-200 db-ot kellett kifogni. Többnyire ez nem volt elég, ezért néhány méretesebb, 20-40 dekagrammos kárászt is fel kellett mutatni. A négyfordulós májusi megmérettetés első hat helyezettje ment tovább az EB-re. Szákovics Imre negyedikkén fejezte be ezt a rangadót, így evidens, hogy tagja lett a nemzeti csapatnak, mely elérte ezt a szép sikert. De milyen egyéb feltételei vannak az Európa-bajnokságon való részvételnek? A kapuvári pecás a Magyar Országos Horgász Szövetség tagjaként hazai egyéni bajnokságokon méreti meg magát rendszeresen, majd bekerülvén a magyar válogatott keretbe, a szövetségi kapitány javaslatára lett a legjobb hatfős csapat tagja. A sporthorgászok a versenyeken csak úszószereléket használhatnak, ezenkívül a bot hossza is limitálva van. Az etetőanyag mennyisége sem mindegy, s azon belül az élő eleség aránya is szabályozott.

– Az edzéseken általában felmérjük, hogy például a négyórás verseny alatt milyen az a halösszetétel, amelyikből a legtöbbet lehet zsákmányolni. Ez lehet, hogy néhány dekás kis halacskákból áll, akkor viszont több ezret kell megfogni. Előfordul, hogy kimondottan nagytestű példányokra horgászunk, pontyokra, amúrokra, dévérekre, kárászokra – mesélte a sporthorgász. Ha sok a versenyző, szektorokra osztják a pályát, mert a víz adottságai változhatnak. A magyar bajnokság nyolcfordulós, és  akinek kevesebb a pontszáma, az végez előkelőbb helyen. A sportra kijelölt hely épített, de akár vadvíz is lehet, viszont a  csatorna vagy folyó esetében meghatározzák a minimális, 40 méter szélességet. A nagyobb bajnokságokon akár száz-százötven személy is megméretteti magát, és tízméterenként helyezkednek el az emberek, ezért ilyenkor több kilométer hosszú egyenes pályaszakaszra van szükség.

Szákovics Imre eddigi rekordja egy 12 kg-os ponty, de a versenyeken inkább apróbb testű halakra összpontosítanak. A munka utáni horgászat alkalmával ő is a méretesebb kopoltyúsokra „vadászik”. 2009-ben, Szlovákiában klubcsapatával megszerezte a világbajnoki ezüstérmet, amely után a mostani Európa-bajnoki bronz a legjelentősebb. A sporthorgász továbbá két magyar csapatbajnoki címmel büszkélkedhet.

Szákovics Imre leszögezte: a legerősebb horgásznemzetek Európából kerülnek ki, ezért földrészünk lett a sporthorgászat fellegvára, s ebből adódik az a furcsaság, hogy az EB nehezebb, mint a világbajnokság. Mivel hazánkban sok a dévérben bővelkedő víz, a magyarok e halfajtából jeleskednek a leginkább, ezenkívül a  keszegek kifogásával érik el a legjobb eredményeket. Szákovics Imre az év hátralévő részében sem fog tétlenkedni, mert  klubcsapatával részt vesz a szeptemberi országos bajnokságon, valamint az egyéni döntőn szeretne jól szerepelni, hogy megint bejusson a legjobb tizenhat közé, tehát a válogatott magyar keretbe.