A lírikus tenor hangon éneklő, nyugalmazott rendőrtábornok Rábapordányban

- Nálam gyermekkori hiba a zene. Így voltam egész, kerek. Nekem mindig gyanús az olyan ember, aki csak egyféle dolgot csinál és megállás nélkül totálisan viselkedik. Az ilyenekből lesznek a Hitlerek meg a Sztálinok. Főkapitány csak a munkahelyemen voltam, utána ledobtam a cuccot magamról, és a villamoson utaztam, valamint az emberek közé mentem. Szerintem embernek kell maradni, s én világ életemben így éltem - vallotta a közismert televíziós személyiség, aki a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetsége (MTTOSZ) nevével fémjelzett, Magyarország legerősebb faluja mozgalomként indított, s immár több mint tíz éve létező, napjainkban a “Kárpát-medence magyarlakta településeinek virtusvetélkedője”címen meghirdetett programra érkezett Rábapordányba. A “civilben” zeneszerző,  szövegíró, televíziós producer hozzátette: a sportot és az egészséges életmódot propagáló rendezvényt egyre szélesebb körben megtartják, így a falvakon kívül a városok is csatlakoztak a versenyekhez. Komáromi István “ütős”bemutatkozója után már kevésbé lepődünk meg: számára a legtermészetesebb, hogy maga írja a virtusvetélkedő fő dalait is, a csapatok bemelegítő tornája alatt pedig lelkesítő dalolással buzdítja a résztvevőket. Mint mondta, a nap 24 órájában dolgozik, mégis egész életében szabadságon van, mert szereti, amit csinál, ezért remélhető, hogy az egyébként szimpatikus szervezőnek néhány hangfényesítő énekóra később még belefér az idejébe. A virtusvetélkedővel kapcsolatban megjegyezte: a helyben szövődő barátságok hatásosabbak, mint a hivatalos politika által létrehozott ismeretségek. Egészség, sport, szórakozás, összetartozás  - ezek a Rábapordányban megrendezett vetélkedőnek a kulcsszavai, s mivel a tömegek megmozgatásáról van szó, eddig még mindegyik felső vezetés támogatta - hangsúlyozta a szervező.
Piri Tamás, az MTTOSZ elnökségi tagja a kezdetektől fogva részt vesz a vitézséget felmérő program lebonyolításában, s most bíráskodni érkezett a faluba. Idén a nagy erőfitogtatást igénylő versenyszámokat felváltották az ügyességet kívánó, játékos elemekkel, amelyektől sokkal pörgősebb lett a vetélkedő.

Ottjárunkkor a belediek igencsak nekigyürkőztek a szekértolásnak, de ugyanígy a rábapordányiak, mert apait-anyait beleadva rohantak a farönkökkel és zsákokkal megrakott négykerekű alkalmatossággal.  A táplánszentkereszti versenyző pedig nem illetlenségből fordított hátat kameránknak, hanem, hogy ország-világ előtt megmutassa kirajzolódó deltás hátát. Horváth Jenő azt a 8 - 10 tonnás, pótkocsi nélküli kamiont mutatta be, melyet az aszfalton ülő zsiraiak, az elől helyet foglaló markáns vezényletével kísérelték meg közelebb húzni. A többi sorra kerülő csoportot néhányan kereplővel próbálták még intenzívebb mozgásra rávenni. Igyekezniük is kellett, mert az erre kijelölt személyek stoperral a kezükben mérték az időt. Aki vidéki létére el sem kerülhette, hogy legalább életében egyszer  rakománnyal terhelt vastalicskát ne toljon, azt tudja, milyen nehéz, pláne, ha nő fogja a két fogantyút. Mielőtt elkezdenénk aggódni a virtusvetélkedőn látszólag könnyedén futkározó hölgyekért, fellélegezhetünk, mert  lemezből készült guruló szerkezettel szlalomoztak az akadályok között. De egyéb kemény megpróbáltatás is várt a nőtársakra: szánkónak látszó alkalmatossággal vonszolták a füves terepen a nehéz zsákot, amíg az úgy nem döntött, magára hagyja az erőlködőt, és lecsúszik a földre. A versenyző  még ekkor sem számíthatott a fiúk udvarias közreműködésére, ugyanis egyedül kellett feltuszkolnia terhét a madzagra végződő furcsa járműre. Az őt követő erősebbik nem képviselői sem jártak jobban, mert emberméretet meghaladó átmérőjű gumiabronccsal küzdöttek. Sípszóra indultak a mint valami vendégpapucsnak szánt, öt lábfejet magukba fogadó, fából készült óriás sítalpak, melyeket persze az egymás mögött felsorakozó versenyzők hoztak mozgásba. Az a csapat lett a tuti befutó, amelyik elsőre felvette a bal-jobb vezényszóra igazodó ritmust, hiszen nem volt egyszerű összehangolni a fejenként kettő, összesen pedig tíz végtag egyenletes mozgását, sőt, ha jobban meggondoljuk, ennél is többét, hiszen a karnak is elengedhetetlen kapaszkodó szerep jutott. Az a játékos, amelyik nem fogta át erősen az előtte lévő vállát, a tehetetlenség törvényének átengedve magát, dőlt ki a sorból.
Patyi Béla, a rábapordányi csapat kapitánya arról beszélt, hogy nem változtatták meg a társaság összetételét, legfeljebb töbet gyakoroltak a tavalyinál.
Kubik József szívélyesen köszöntötte a Rábaközi Televízió nézőit. A Dunaszerdahely mellett elterülő, 1180 lelket számláló Csallóközkürt polgármestere falujáról elmondta, hogy  96 százalékban magyar ajkúak által lakott település, mely kisebb megszakításokkal közel húsz esztendeje ápolja baráti kapcsolatát Rábapordánnyal. - Csallóközkürtről tudni kell, hogy nagyon dolgos lakossággal rendelkező kisközség - fogalmazott a vezetőjük. A változások szele őket is elérte, ezért az eleinte főként mezőgazdasággal foglalkozó emberek átváltottak az iparra és a szolgáltató szektorra. A polgármester büszke arra, hogy a gazdasági válság dacára mindössze 49 munkát nélkülözőt tartanak nyilván. Kubik József bevallotta: amíg a saját szemével nem látta a virtusvetélkedőt, el sem tudta képzelni, hogy milyen örömöt jelent a résztvevőknek a játékos vetélkedő, mely sokkal eredményesebb a nemzetek közti megbékélésben, mint tegyük fel, több alkalomból álló diplomáciai egyeztetés.