A kézműves alkotások örömet szereznek

A Rábaközi Televízió mióta „betette a lábát” Tétre, sorra mutatja be az érdekesebbnél érdekesebb amatőr, illetve profi alkotók életművét, melyek – akár szabadidős tevékenység vagy hivatásszerű foglalkozások kézzel fogható, továbbá szellemi produktumai – szépségük és eredetiségük példa gyanánt szolgálhatnak a többi településen élő embereknek. Úgy tűnik, a kisváros még további bemutatásra érdemes „titkokat” tartogat, ezért újabb művészi tökélyre fejleszthető kézműves foglalkozás nyomába eredtünk.
Interjúalanyunk  gyermekkorában még úgy gondolta, hogy sosem fogja elhagyni szülővárosát, de az élet mégis másként hozta. Kránitzné Rikkel Ildikó árpási származású férjét a fővárosban ismerte meg, és gyermekei születése után költözött családjával Budapestről az épp városi rangra emelkedett Tétre, ahol viszonylag ritkának számító foglalkozása miatt kerestük fel. Az intarziakészítést érettségi után, kétéves szakmunkásképzés keretében sajátította el. Mestere az elméleti ismeretekre és a gyakorlati fogásokra is megtanította. A bútortervezéssel is foglalkozó hölgy még egy esztendőt szánt az asztalos szakma mélyebb megismerésére. Ildikó azóta megismerte Tétet, sőt családjával ők voltak az első fecskék a település új utcájában, melynek fejlődését rengeteg fotóval dokumentálta.

Ehhez a fajta munkához türelem és nyugalom kell, ezért Ildikó a gyermekei születése után jó pár évvel vágott csak komolyabban bele.
Visszatérve a beszélgetés eredeti vonalára, vendéglátónk felvázolta az intarzia lényegét: a kifejezés szó szerint berakást jelent, melyhez az alkotó bárminemű anyagot felhasználhat: nála ez a fa lett. Eleinte a ház emeleti kis szobája is megfelelt a célnak, és szép fokozatosan beindult az üzlet. A lakberendezéssel is foglalkozó családanyának az alagsorban hozták létre első, 20 m2-es műhelyét, ahol helyet kaptak a nagyobb alapanyagok megmunkálásához szükséges gépek. A ház bővítésekor külön épületbe költöztette eszközeit, ahol helyet kapott a bemutatóterem, továbbá az intarzia- és a fóliázóműhely. Az intarziakészítő szerette volna vállalkozását biztosabb alapokra helyezni, ezért megtanulta a legújabb díszüvegezési technikát is. A budapesti Gróf Széchenyi Rendezvényhajó belsőépítészeti terveinek összeállítása után megbízást kapott a kétszintes hajó bordűrös díszítésére, itt kezdte el azt a fóliázásos technológiát, melytől az átlátszó felület tökéletes ólomüveg hatást kap. A téti katolikus templom gyönyörűen ékesített ablakai szintén az ő keze munkáját dicsérik.
Mivel Kránitznénak szerelme az intarzia, tudását a fiataloknak is átadja. Eredeti terve is arról szólt, hogy műhelyében iskoláscsoportokat fogad, akik közül talán néhány diákot megragad a foglalkozása. A tájképek és a portrék akár művészi szintre is fejleszthetőek – tudtuk meg a téti hölgytől. Az alkotónak jól áll a kezében a szike, de ez a fajta tevékenység szerinte főleg idő kérdése. Amennyiben egy-egy bútordarab nagyobb felületét kell díszítenie, inkább a gépi vágást helyezi az előtérbe, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a berendezésből készen jönnek ki a bútorlapok, mert a több technológiából álló folyamathoz kell a kézügyesség.
A minimálstílushoz közelítő legújabb kori bútorok nagyon leegyszerűsítettek, ezért azokhoz kevésbé illik az intarzia, de a téti asszony nem adja fel. Szerinte nem csak a barokkos elemek díszítésére lehet használni a mintázatokat, mert modernebb kivitelben is el lehet készíteni azokat. Hogy a szakma fennmaradjon, téti központtal létrehozták az Intarziakészítők Országos Egyesületét, mely szervezet közös kiállítások koordinálását is felvállalja. Kránitzné Rikkel Ildikó azért kedveli az ilyen bemutatókat, mert ezen alkamakkor jól láthatóak, hogy ugyanazon téma mellett, adott technika felhasználásával milyen különböző stílusú darabok állíthatók elő. Az intartziakészítő természetesen ismeri a többi téti alkotó tevékenységét, de a személyes kapcsolattartásra egyelőre nem gondolt, mert szerinte mindenki küzd a fennmaradásáért. Talán, ha valaki, vagy valamely szervezet látna benne fantáziát és felvállalná a helyben működő művészek összefogását, sok mindent ki lehetne belőle hozni. Ildikó meg van arról győződve, hogy a kézműves tevékenység folytatása közben az embernek olyan tulajdonságai fejlődnek, amelyek az élet egyéb területén is a hasznára lehetnek. Ilyen a türelem, a kitartás, az elmélyült koncentráció és a biztos kézmozdulatok, ezért a felgyülemlett tudást és tapasztalatot a fiataloknak minél előbb át kellene adni.