A kevésből is sokat lehet kihozni, csak képzelőerő kell hozzá, meg egy kis kézügyesség

Sárközi Lajosnénak a koronavírus-járvány miatt elrendelt kijárási korlátozás sem hozott tétlenül töltött órákat, mert lefoglalta magát az alkotással. A nyugdíjas negyven darab arcmaszkot készített családtagjainak, valamint a barátoknak és a házban lakó szomszédainak. A kézimunkázáson és varráson kívül kedvelt időtöltése a rejtvényfejtés.

A farádi születésű Sárközi Lajosnénak úgy hozta az élet, hogy nyugdíjas korában a szülőfaluja melletti Csornán telepedett le. A Rábaközi Televíziónak kedvteléseiről mesélt, melyek kiváló elfoglaltságot biztosítanak neki nap mint nap. Amint elkészül egy alkotással, már ott motoszkál a fejében a következő elképzelés, és azt is szeretné elkészíteni. Rokonságában és ismeretségi körében jó néven veszik kedves, személyre szóló ajándékait.
Kézimunka iránti szeretete jó korán megmutatkozott, hiszen már gyermekkorában érdeklődést mutatott iránta. Akkoriban kevesebbet nézték a tévét az emberek, helyette egyéb hasznos dolgokkal töltötték szabadidejüket. Faluhelyen a legtöbb porta előtt diófa álldogált, melynek árnyat adó lombkoronája alatt gyülekeztek a gyerekek és a felnőttek. Riportalanyunk megfigyelte, amikor a nála idősebbek szebbnél szebb kézimunkákat készítettek. A varrás alapjait tízéves kora körül sajátította el, aminek az iskolában is nagy hasznát vette, mert mindig tetszetős terítők kerültek ki a kezei közül. Mivel a tanulás egyre több időt igényelt, egyre gyakrabban elmaradt a kézimunkázás, később pedig a családalapítás miatt szorult háttérbe kedvelt hobbija. A maradék fonalak a gyes ideje alatt kerültek elő a fiókok mélyéből. Sorra kötötte az ízléses pulóvereket, majd ezek is háttérbe szorultak, mert az édesanya munkát vállalt.
2016-os nyugdíjba vonulását követően ismét eszébe jutott a kézimunka, de nem állt meg ennél a pontnál, mert elsajátította az internetezés alapjait. Attól kezdve kinyílt a világ és felfedezte, hogy mi mindennel lehetne még foglalkozni megnövekedett szabadidejében. További ötleteket fedezett fel a kézimunkával kapcsolatban, ezért megpróbálkozott egy-egy új darab elkészítésével.
Nagyon kedveli az élő virágokat, épp ezért sajnálja letépni őket, inkább meghagyja természetes környezetükben a növényeket. A gyönyörű szép formákról, színekről eszébe jutott, hogy akár el is készítheti fonalból a virágokat. Az egyszerűbb horgolási mintákkal kezdte, majd ahogy ügyesedett, tovább variálta a mintákat. Az eredmény önmagáért beszél, és gazdag kollekcióját szívesen megmutatta a televízió nézőinek is.

A munkához kevés alapanyagra van szükség: elsőként fonalra és horgolótűre, de előfordul, hogy néha vékonyabb drót darabokat is használ kiegészítésnek. Utóbbival a virágok szirmait és a szárát erősíti meg, hogy jobb tartást kapjon a kész kompozíció. Szerinte mindennek az alapja a fantázia, mert sokszor fejben tervezi meg, hogy mit fog előállítani. Előfordul, hogy olyan ötlet tetszik meg neki, amelyet teljesen más technikai megoldással képzeltek el, de addig nem nyugszik, míg meg nem találja a horgolt változatukat is. A nagyobb ünnepek előtt, húsvétra vagy karácsonyra az alkalomhoz illő dísztárgyakkal foglalkozik.
Sárközi Lajosné sosem restellte és szégyellte a munkát, ezért elhatározta, hogy nyugdíj mellett is elhelyezkedik. Munkatársai közül sokan szinte a gyerekei lehetnének, annyira fiatalok, mégis nagyon megkedvelték egymást. Miután kollégái tudomására jutott, hogy szabadidejében mivel foglalkozik, ellátták nyersanyaggal, hozták neki az otthoni maradék fonalakat. Zsuzsa néni a figyelmességet kedvességgel viszonozta: karácsony közeledtével saját készítésű díszeivel ajándékozta meg a hozzá közelállókat. E lehet képzelni, hogy a meglepetésre milyen kitörő örömmel reagáltak.

A nyugdíjas asszonynak két gyermekétől négy fiú unokája született, akik ma már kevésbé igénylik a nagymama gondoskodását, hiszen időközben felnőttek. Nagyobb örömet el sem tudna képzelni, mint azt, hogy egészségben tölti mindennapjait és szeretetteljes családi légkör veszi körül – mondta televíziónknak.