A három lipicai ló mellett két csikó várja, hogy betanítsák

Ütemesen baktattak ifj. Szalay Ferenc négylábúi a csapáson, hiszen jól ismerték a környéket, nem először jártak arra. Így télvíz idején még kicsit kopár, ködös a táj, de a két szürke ló látványa és ütemes mozgása némileg oldotta az egyhangúságot, patáik kopogása pedig ha átmenetileg is, de megszakította a folyamatos csendet. Kirándulásunk végén megérkeztünk a négyhektáros farádi lovaspályához, mely kiváló terep az állatok képzésére. A hosszú egyenes szakaszok a patások gyors előre haladására kínálnak lehetőséget, de a trenírozás más egyéb formájára is jól használható a terület.
A lovazás régóta a család szíve-csücske - fogalmazott interjúalanyunk -, csak gyermekkorában nem engedhették meg maguknak, hogy saját kedvenceket vásároljanak. Ifj. Szalay Ferenc tizennyolc éves korában kapta meg első négylábúját, amit a kezdetekkor lóháton, majd fogaton tört be, de elmondása szerint őt és testvérét jobban megfogta a fogathajtás, annak ellenére, hogy nehezebbnek tartják a lovaglásnál. A farádi lovas úgy véli, hogy az utóbbi műfajban több  segédeszköz van az összhang megteremtésére, nekik viszont sokkal összetettebb a lóval való kommunikálás.
Legalább egy év, de még annál is több szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, a négylábú alkalmas-e a megmérettetésre. Jelentős versenyzői múlttal rendelkezik az a televíziós felvételünkön szereplő fedezőmén, melyet a Rábaközi Lovasklub Sportegyesület vásárolt meg. Egyébként 2011-re azt tervezik, hogy mindenképpen részt vesznek a nyári és az őszi versenyen, ezenkívül  ifj. Szalay Ferenc elképzelhetőnek tartja, hogy testvére ott lesz az országos “C”kategóriás döntőben is.
Hozzá nem értő lévén elhiszem ifj. Szalay Ferencnek, hogy a tizenhat esztendős Szamba nevű lipicai lónak nyolc éves aktív pályafutás után is tökéletes lábai vannak, de a nyilatkozat további részében kiderült, hogy bizony az állatoknál is számítanak a belső tulajdonságok, s nemcsak a külső. A háromnapos versenyhez már szükséges az önuralom: eleinte a lazaság, majd a felfokozott izgalom számít, végül pedig a kettő közötti ideális állapotot kell elérni a lónál. A csődör hangot adott vehemens természetének, és erőteljes fejrázás közben adta tudtunkra a véleményét. A farádi fiatalember viszont erre úgy reagált, hogy mindennapos elfoglaltságot igényel a megfelelően viselkedő ló. Ifj. Szalay Ferenc utóbbi megjegyzése, ami szerint a mének között is akad azért intelligens egyed, rendkívül hízelgő a lótársadalom hím tagjaira, de még inkább a kancákra. Emberi viszonyokra lefordítva: Ha  értelmesebb a csődör, akkor nemcsak a “csajozáson “jár az esze, és mindjárt jobban teljesít a versenyeken; amikor viszont könnyebb idők járnak, szívesen beleveti magát az udvarlásba.